VALYON Tamás, A halhatatlanság ára

Valyon Tamás, A halhatatlanság ára,

Avana Arcképcsarnok, 2010/1. 69-75.

A novella egy ismert és népszerű problémakört tár az olvasó elé, a mesterséges intelligenciáét. Eljátszik a gondolattal: Milyen következménye lenne annak, ha tálcán nyújtanák az örök élet lehetőségét?

Ezt a vezérmotívumot hangsúlyozza ki a cím is, melynek magasztos stílusárnyalata sem feledteti klisé jellegét. A síron túli élet egy kiborgtest, egy lemásolt agytérkép, és egy rakás pénz segítségével egy eldugott szigeten valósul meg, teljes illegalitásban. Ám mégsem ez az igazi ár!

A történet alapszituációja közismert a sci-fi irodalomban. A probléma nem az, ha egy szerző ismert témával és elemekkel dolgozik. Hiba azonban, ha nem nyitja meg segítségükkel a minden műtől elvárható új perspektívát. A cselekménynek teret adó környezet (sziget, kórház, kúria), bár gazdagon jellemzett, nem több alaposan kidolgozott díszletnél. Többletjelentés híján funkció nélkül áll. Az események annyira kiszámíthatóak, hogy az olvasó már az elején sejti, mi történik a végjátékban. A halhatatlanná válás folyamatában sem figyelhető meg semmiféle újító szándék: kiborgtest, lemásolt neuronhálózat, szembenállás a régi önmagával, a fausti alak stb. A robotlét előnyeinek (az agy korlátlan felhasználása, óriási fizikai erő, érzékszervek tökéletesedése) taglalásából is hiányzik a kreatív vívmány.

Az író „az élet ára a halál” paradoxont sulykolja végig a novellán egészen a végkifejletig. Ehhez rendkívül választékos és kimunkált írói nyelvet használ, mely sokszor komikusan hat. Amikor Mortal a félkegyelmű, hálni és gyermekáldás kifejezéseket használja, jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy a roboton utoljára az 1800-as évek végén végeztek szoftverfrissítést. Ezek a szavak annyira archaikusak, hogy már napjainkban sem használják őket, nemhogy a jövőben.

Az új nézőpont el, míg a szokásos mondanivaló megmarad: mindennek ára van, a halál mindent megváltoztat, és tartsd szárazon a puskaport!

Návai Péter