Hantos Norbert: Aranykor

Új Galaxis 15 (Utópia 1), 2009/2. 46-47.

Egy, a szerzővel készült interjúból kiderül, hogy régebben a regényeket részesítette előnyben a novella műfajával szemben. Ám egyszer a buszon utazva végighallgatta Asimov Utolsó kérdés című novelláját, s az nagy hatást tett rá. Ekkor ismerte föl, hogy ebben a műfajban is lehet zseniálisat alkotni.

Aranykor című művének is legszembeötlőbb jellegzetessége a rövid terjedelme. A novella címe találó, ám csak a mű végén derül ki, hogy valójában mely korszakra is utal. A cselekmény bonyolítása érdekes, a novella üteme jó és feszes. Az epizódok motiváltak. Aszimmetrikus feszültségív a jellemző, a mai kor olvasói elvárásának megfelelően.

A karakterek – nyilván a novella terjedelemének okán is – kissé elnagyoltak, ám a jellemalkotás ezzel együtt hiteles és kiegyenlített. A két főszereplő, Julie és Nick személyisége már-már komikusan szemben áll egymással. Julie összes megnyilatkozásából az tűnik ki, hogy mennyire élvezi az aranykori létet. Ezzel szemben Nick pesszimistán és enyhén cinikusan közelíti meg a dolgokat, olyanfajta ember, aki „a mennyországban is panaszkodna, ha az angyalok túl hamisan énekelnének”. Ezt a jellemzést Julie adja róla, így még hitelesebb képet kapunk Nickről.

Hantos Norbert vitathatatlan érdeme, hogy minden karakterének saját beszédstílust alkotott. Ezáltal sokkal életszerűbbé válik a cselekmény. Az egyéni beszédmód legfeltűnőbben a szónok esetében jelenik meg. Nagy átéléssel, erős pátosszal ecseteli, mennyire csodálatos az életük az Aranykorban, hogyan léptek túl az erőszakon, és milyen módon szabadultak meg a gépektől, robotoktól.

Az utópia párbeszédei feszesek, nincsenek bennük felesleges kitérők. A dialógusoknak köszönhetően árnyalódik a szereplők karaktere. A szerző ügyesen, a szónok belső beszéde által mutatja be a novella világát. Jól érzékelteti az új világ hangulatát a novella elején elhelyezett leírással. A mű játékos alcíme, amelyben megjelenik a szerző saját szóalkotása is, azaz „ha már elcsellóztuk, fogjuk fel utópiaként!”, a mű végén nyer értelmet. A csavaros befejezés utolsó, frappáns mondatából derül ki, hogy valójában mi is történt.

Solty Flóra Karina