Legeza Ilona
A kárpátaljai magyar irodalom középnemzedékéhez tartozó Balla D. Károly (1957) lírájával már megismerkedhetett az anyaország közönsége; a számos műfajban (rövid és hosszabb széppróza, dráma, esszé-publicisztika) tevékenykedő író újabb (2002) kötete most novelláiból válogatva reprezentál egy sokrétű alkotói pályát - bemutatva a hazai olvasók előtt csak kevéssé ismert magyar kisebbségi kulturális közeget. A tizennyolc novella egyes szám első személyben, a szemlélő-író adott helyzetelemzésének megfelelően láttatja környezetét: a falusias, szegényes települést és a munkalehetőséget kínáló, az állandó fejlődés-változás közepette formálódó - hitelét vesztő - kisvárost. Az író - a kisebbségi magyar értelmiség tipikus képviselőinek álcájában: kolhozelnökként, tanárként, könyvtárosként, diplomás hajléktalanként vagy értelmi fogyatékos ezermesterként - realitás és álom összemosásával idézi meg ennek a térségnek a lakóit, mindennapjaikat és a történelem adta kihívások közepette formálódó sorsukat. Leírja, hogy ki figyeli a függöny mögül a városka főterét, ki fekszik kórházban, ki vezet autót álmokat kergetve az éjszakában, ki keresi helyét egy kényszerűen átrendezett magánkönyvtár polcain, ki ábrándozik keresztrejtvényt fejtve a vonaton, ki hallgat tengermorajt és ki csavargatja a rádió keresőjét; és az egyszerű cselekedetek metaforikus leírásai mögött bizonytalanul körvonalazódik a 'miért' kérdése. A válasz pedig a feszes hangvételű, egyszerre klasszikus és modern szerkezetű novellák közös olvasatából kerekedik üzenetté: a kárpátaljai kisebbségben élő magyarok sajátos történelmévé, amely Európa más régióihoz kapcsolja Magyarországot - ha megértjük jelzéseit. A kötet mindenkit megszólít, akikkel 'egy nyelven beszél': az árnyalt tartalmú és a hagyományosat a modernnel jó érzékkel egyeztető szerkezetű novellák mondanivalója erősen hangsúlyos - így túlnő a szűkebb haza határain.
Megjelent: legeza.oszk.hu [2002?]