Balla D. Károly
Édes Néném,
nyárelőhó idusán bocsájtom ezen epistolámat a Toronyból kédnek elejbe, azzal az aggódással, vajha merhetem-e reményleni kéd kegyes bocsánatát hosszúnál is hosszasabb hallgatásomra, melyre mentséget találni nem is kísérelhetek, csupán orcám szégyenteljes pírjával és szemem redőnyének bűnbánó alábocsájtásával kívánom kédnek jelezni, hogy Néném igaz hívének mindazonáltal megmaradtam, szerelmetes érzeményim semennyit se nem hagytak alább, állhatatosságomnak sem esett szörnyű csorbája az esztendők múlásában, nem-nem, csupán a szorgalmatosság oly nemes, ám viselésre igen súlyos tarisznyája csusszanodott le gyönge vállaimról, miként a tikkasztó nyárban a vackorfa alatt megpihenni vágyó léha vándoréról, mikoron árnyékában szusszanni megálla, s ahelyett, hogy tenmagán erőt véve továbbmenne, hátát a törzsnek vetve csenevész vadoncok közé az anyaföldre testét leereszté, s azután olyan kellemetessé lesz fellegeket szemlélő lebegése, hogy éhét és szomját felejtve kötelmeit is vélük feledi. Így merültem volt magam is toronybéli szerény szobámban az örökkön változékony világ fellegvonuláshoz hasonlatos éteri jelenéseinek nézésibe, amely tünemények a képnek ernyős villódzása gyanánt laponként jöttenek elébem, hála az ég tengerébe kivetett hálónak, s én nem csupán csüggtem volt rajtok, mint ama vackorok az ágon, hanem kezem szaporán kapkodni kezdett vala a klaviatúr bütykeinek billentésire és az egérállatnak padlaton való futtatására olyanmód, hogy tenmagam kivetítni ama éteri sokaságba sikerüljön. És igyekvésem nem hullott alá a könnyűn feledhető hiábavalóságok mélységes szakadékába, dehogy! Szenvedélyektől fűtötten vetettem magam a nékem kedves javak bémutatásával kecsegtető digitálexhibitio szent kényszere alá! Kerecsen madárként szárnyaló szabad képzetem és gúzsokba kötött rab képességem három esztendőnyi összvedolgozása summájaként, mint önszellemem projectuma, megszületett ama nagyszerű orbis scriptus & pictus virtualis, amelyet innen, az Ungnak partján emelkedő tornyomból igazgatok az égi háló szemeinek közibe, ezért hát UngParty virtuálénak elkereszteltem volt, s napjaim javát ennek szolgálatába helyezém.
Elmaradt epistoláimnak ez lenne hát oka és oktalan mentsége, ám ígérni lennék bátor, hogy eztán sűrvebbek lésznek jelentkezésim, és alkalmak adódván nemcsak magamról, hanem az éterben honos lapjaimról is kévánok hírt adni, mint ahogy eme szándokomnak az alanti láthatás most is fényes objectuma, amit Nénémtől viszonzani ezúton kérek szapora egérfogvaccintásokkal a béjelölt hivatkozmányokra, és a megnyíló oldalakba való elmélyült beléböngészéssel.
Végezetül azt kérem, vigyázzék az egészségére, és amint eddig, úgy ezentúl is legyen ott Néném mindenütt, ahová nekem izennivalóm kerekedhetik.
Maradok hőn rajongó toronybéli eccse.
---
Post scriptum. Ha kéd nem kévánna éntőlem több villanyos epistolát vételezni mélbukszájába, küldjék izenetet A TE ÉDES NÉNIKÉDET! subjectummal címemre
Megjelent: Papirusz, 2004. jún. 16
(A szöveg alatt bizonyos kattintható linkek voltak)
Megjegyzés: Internetes korszakom hajnalán jött az ötlet: Mikes Kelemen nyomán írnék leveleket virtuális nagynénémnek. Legyen ezeknek az episztoláknak a stílusa egyfelől parodisztikusan archaizáló, másfelől forduljanak benne elő a számítógépes és internetes nyelv szavai. Az első nekibuzdulás és 5-6 levél után több éves kihagyás következett, először 2004-ben, aztán két levél erejéig 2007-ben elevenítettem fel ötletemet s küldtem szét hírlevelet. A fenti megtetszett a Papirusz portál szerkesztőjének és leközölte.