Balla D. Károly
Értem én, hogy miután Gyurcsány Ferenc végképp elvesztette a támogatottságát és az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni bő két és fél éves vergődés után belátta, távoznia kell, azután az MSZP nem akart vele együtt a politikai süllyesztőbe kerülni, azon voltak, hogy az előre hozott választásokat elkerüljék, és a hatalmat átmentsék maguknak a saját miniszterelnökük elleni konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal és új kormányfő jelölésével.
Az utóbbi személyének kiválasztása elég szánalmas huzavonával kezdődött, az MSZP a szorongatott helyzetben sokat vesztett amúgy is megtépázott presztízséből azzal, hogy - úgy tűnt - sem a párton belül, sem lehetséges szövetségeseikkel nem egyeztettek ez ügyben; nem gondolták át az akció egészét. A gazdasági tárcát vezető Bajnai Gordon - mint lehetséges utód - neve már az elsők között felmerült, ám akkor az SZDSZ még nem fogadta el. Aztán jöttek a jobbnál jobb, nagy szakmai (és nemzetközi) reputációval rendelkező tekintélyes pénzügyi-gazdasági szakemberek, de vagy nem született megegyezés a szocialisták és a liberálisok között, vagy maga a delikvens hárított. Miután tucatnyinál több nevet „kilőttek“, az MSZP visszatért eredeti elképzeléséhez, hivatalosan is kormányfőnek jelölve Bajnait. A SZDSZ némi vonakodás és hosszas tárgyalás után igent mondott. A parlament azóta megis választotta, ő lett Magyarország új miniszterelnöke.
A törvényes trükkel (Gyurcsány nem lemondott, hanem a konstruktív bizalmatlanság intézményét kihasználva a parlament azonnal az utódját is megválasztotta) a szocialisták kormányon maradhattak. Hogy ennek kivitelezésében az SZDSZ-ben végül is szövetségesre találtak, érhető: minden közvélemény-kutatás azt mutatja, ha most lenne választás, a szabad demokraták nem kerülnének be a parlamentbe, így számukra létkérdés, hogy időt nyerjenek. Abban bíznak, egy év alatt akár meg is erősödhetnek. Dehogy miben reménykedik az MSZP, az számomra érthetetlen. A program, amelyet a nehezen felálló és szakmainak csak részben tekinthető válságkezelő kormányuknak végre kell hajtania, durva megszorítások, népszerűtlen intézkedések egész sorát tartalmazza. Ezek ugyan elkerülhetetlenek, ám tovább növelik a lakosság elégedetlenségét. Ráadásul hatásuk éppen akkor fog kulminálni, amikor közel lesznek a 2010-es választások, kezdődik a kampány, és nem kell jóstehetség ahhoz, hogy előre látható legyen: az ellenzék a maga javára fordíthatja a kormányellenes hangulatot, az általános elégedetlenséget, milliós tömegek akár jogosnak is látszó felháborodását, elkeseredettségét.
A baloldali érzelmű emberek sokasága - mutatják a felmérések -már most elfordult a szocialistáktól, ilyen folytatás mellett a párt támogatottsága drámaian tovább csökkenhet. Elképzelhető, hogy az MSZP 2010-ben megsemmisítő vereséget szenved, nagy pártból közép- vagy akár kis párttá válik, a Fidesz pedig sosem látott többséget szerez a parlamentben. És pozícióját könnyen meg is tarthatja, mert aránylag könnyű helyzetben lesz: a megszorításokat már nem neki kell bevezetnie, s ha addigra valamelyest talpra áll a gazdaság és csitul a világválság, akár lazíthat is a gyeplőn.
Ha egy ilyen vagy ehhez hasonló forgatókönyv valósul meg, akkor a szocialisták alighanem rosszul taktikáztak, vesztükbe rohannak.
Okosabb lett volna mármost megválni a hatalomtól, beletörődni az előre hozott választásokba. Ennek eredménye ugyan szintén kedvezőtlen lett volna rájuk nézve, de én már csak kíváncsiságból is megnéztem volna: kormányra kerülve hogyan kezeli a válságot a mostani ellenzék, mit tud tenni, túl a megalapozatlan ígéreteken, a demagógián és a populista szólamokon.
Megjelent: Új Szó, 2009. április 18.