Balla D. Károly
Acélok pántján tévelyül a hit kételye
s alakja látszik még a gyérült nyárnak délfele
amíg a tűnő fényből rádtekint ostobán
kevéske sérült hajlamú alázat mostohán
Homályba vesznek csonka hídjaid kékesen
pedig még csalva csal a könnyű látszat ékesen
Vizeknek szennyes habja kél, amint fegyverek
utolsó mérgét érleli a század s szenveleg
Talán a kéjes indulat tolong pisszegőn
ma minden ferde, vesztett rándulásban hitszegőn
De késni folyton nem lehetsz bolond legyints hát
ne tudnád, hogy a tért hitekben gyász van leginkább
Legyen tied e gyűrt bohócporond emlékül
s vegyülj az őszes lázba álruhásan legvégül
(1994)