Rövid életrajz

 Balla D. Károly - (1957, Ungvár - ) író, költő, blogger; József Attila-díjas  

Nagyon rövid életrajz:

A kárpátaljai Ungváron született 1957-ben. Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi tanulmányokat, közben volt laboráns, évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként működött. 1989-től szabadfoglalkozású. 1973-tól publikál. Versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, műfordításai, színpadi művei és regényei 20-nál több önálló kötetben jelentek meg. Jelentős irodalomszervezői múlt áll mögötte. Jelenleg - számottevő internetes tevékenység mellett - környezetétől visszavonultan él és alkot.

Rövid életrajz:

1957-ben született a kárpátaljai Ungváron (akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna), ma is itt él családjával. Szülővárosában érettségizett és folytatott előbb fizikusi majd bölcsészeti egyetemi tanulmányokat. Közben volt laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként működött. 1989-től munkaviszony nélküli szabadfoglalkozású.

1973 óta publikál. Versei, novellái, esszéi, publicisztikai írásai, naplójegyzetei a magyar nyelvterület számos orgánumában jelentek meg (az utóbbi években rendszeresen publikál a Mozgó Világban, Bárkában, Forrásban, Parnasszusban, Debreceni Disputában, Holmiban...). Több tucatnyi, köztük néhány idegen nyelvű antológiában, gyűjteményben szerepel írásaival. Húsznál több önálló könyve jelent meg (a legutóbbi: Harmadvalaki, versek, 2009), közte két regény (Élted volt regénye, 1998, Szembesülés, 2005; teljes könyvlistáját lásd). Számos díjban és szakmai elismerésben, többek között József Attila-díjban részesült. 2009-ben befejezett harmadik regénye kiadóra vár, jelenleg főleg naplójegyzeteket, szonetteket, haikukat és limerikeket ír.

Az 1980-as évek elejétől tevékenyen részt vett a kárpátalja magyar kulturális és társadalmi szervezetek munkájában, ezeknek időnként elnöke, társelnöke, vezető testületének tagja. Szerkesztette a pártlapban megjelenő kulturális mellékletek szépirodalmi anyagait, majd önálló folyóiratokat, alapítványt, kiadói műhelyeket, irodalmi szalont alapított és vezetett mintegy másfél évtizeden át. A 90-es évek közepétől előbb a közéletből, majd a 2000-es évek elejétől, miközben tevékenységét nagyrészt az internetre helyezi át, fokozatosan a kárpátaljai magyar irodalomból is kivonul. Mára meglehetős visszavonultságban él és alkot, leginkább évek óta vezetett blogja és más internetes oldalak révén kommunikál a külvilággal. Mintegy ezzel összhangban egészségi állapota is életviteléhez igazodott.

2007-ben virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz műveit írja és publikálja.

2007 tavasza óta piréz.

>> részletes életrajz, díjak

Humoros önéletrajz:

Becsületes nevem BéDéKá (bdk), de az irodalomban Balla D. Károly néven bujkálok. Ungváron születtem és élek, így UngParty vagyok. Szülővárosomban lettem érett és folytattam egyetemi tanulmányokat diplomamentesen, közben voltam laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból. 1989-től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben.

1973-tól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, színpadi műveim és regényeim 20-nál több alig hozzáférhető kötetben jelentek meg.

Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgy mint állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom.

Kudarcaim sorából raktam össze sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot.

Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Bő húsz éven át a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásán (eredménytelenül) fáradozva elsőként alapítottam folyóiratot, kiadót, alapítványt, díjat, könyvvásárt, irodalmi szalont – majd sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó jelenlétem a virtuális világban, plusz a feleségemmel megosztott termékeny és intenzív alkotói magány.

Virtuális öngyilkosságom óta én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger és nyugdíjas manzárdőr).

Digitálok, nem tehetek másként.

>> részletes életrajz, díjak