Balla D. Károly
Amióta kiléptem a Magyar Írószövetségből, alig van nap, hogy magánlevélben vagy internetes fórumokon meg ne kérdezze valaki: ugyan mondanám már meg, mitől gyűlöletkeltő és antiszemita Döbrentei Kornél ominózus beszéde, amelytől az írószervezet Választmánya nem volt hajlandó elhatárolódni, s emiatt oly sokan kiléptek a Szövetségből (nota bene, a kilépők száma már meghaladta a 120-at, az újabbak között ott találjuk Somlyó Györgyöt, Krasznahorkai Lászlót, Bodor Ádámot és Szabó Magdát – hogy csak a Kossuth-díjasokat említsem.) Ilyenkor előbb rákérdezek, az érdeklődő olvasta-e a beszéd szövegét, s eléggé figyelmesen-e. Ha a válasz igen, akkor sajnos szét kell tárnom a karomat: mindenki csak saját mércéje szerint ítélheti meg, mit minek tart, én ugyan senkit nem állok le győzködni. Legfeljebb idézem a már agyoncitált mondatokat, melyek szerint ma Magyarországon háború zajlik, „a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború”, és tiltakozni kell „a magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi – vezényelnek. ” A tüntetők ezt pontosan dekódolták, gúnykacaj hangzott, és alig hinném, hogy eközben bárki is a szakállas hottentottákra gondolt. Később, mint tudjuk, volt skandálás és zászlóégetés, nem a busmanokat szidták és nem maláj zászlót égettek. Az egybegyűlt tömeg tehát pontosan értette, kik ellen kell gyűlölködni, és ezt meg is tette. Utólag olvasva száznál több magyar író is értette a beszédet. Csak valamiért az Írószövetség vezetősége nem akarja érteni, meg azok sem, akik (ál?)naivan nekem teszik fel kérdéseiket, azt a látszatot keltve, mintha magának az antiszemitizmusnak a mibenlétével sem lennének tisztában. Holott eléggé világos, mi az összefüggés a Döbrentei emlegette vallásháború és az antiszemitizmus között, amely utóbbit a kilépő nagy öregek egyike 2001-ben, a Magyar Tudományos Akadémián Magyarság, zsidóság című könyvének bemutatója alkalmából tartott előadásán így definiált: „Az antiszemitizmus mint az idegengyűlölet egyik legelterjedtebb formája - egyik, mondom, hiszen van cigánykérdés, arabkérdés, négerkérdés, kínaikérdés, magyarkérdés Romániában, kurdkérdés Törökországban, hutukérdés Ruandában, katolikuskérdés Indiában stb. Az antiszemitizmus, ismétlem, a zsidónak mint népnek a diabolizálása, démonizálása, akárcsak az ördögben, a rossz szellemekben való hit - vallásszerű jelenség, hit, sőt vakhit, ideológia, amely mindenütt a szélsőséges nacionalizmushoz kapcsolódik, fanatikus meggyőződés, amelyben tehát hinni lehet, de amellyel racionális érvekkel vitatkozni nem.” Kiemelés tőlem, a vita alóli felmentés József Attila kortársától, a nemzetközi hírű, az idén 95 esztendős történésztől: Fejtő Ferenctől.
Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. márc. 23.