Balla D. Károly
Rábízhatod-e magadat az ég
százezernyi szép kusza vonalára,
vagy óvakodj, ha gyors spirálok ága,
mint éhes törvény, úgy hatol beléd?
Csak várd, amíg a csábos csáp elér,
s a káosz rendje emel homlokára?
Vagy minden csillagkép halálos ábra,
s ahhoz, hogy rettenj, bármelyik elég?
Taszít vagy vonz a sejtelmes delej,
az ég alól kibújni nincs esélyed:
ahol most vagy, épp ott borul feléd.
Mást nem tehetsz, csak vesd a fejed fel:
fölötted érnek össze mind a végek
– s viselheted a kezdetek felét.