Vezérlő

Balla D. Károly

Vezérlő

Lehet már bárki, szállhat szárnyakon,

tárulkozzon, akár halálos ártalom,

mutasson bátran bármely arcot fel, midőn

mohó keze matat egy könnyű nőn.

Lehet már bárki, önmaga. Ne félj,

ha úgy találja, túlontúl kevély

lehet e kényszerű szerep, amit

kiszabhat rá a "benned bíztam"-hit.

Lehet már Más is, játsszon, mit neked,

hisz egyre gyűlnek már a színterek

keze alá, akár okos alattvalók

kínálta harácsok, önkéntes adók.

Lehet már széteső és gyenge, tétova,

lessék csak mind, vajon mi módon és hova

vezet az egynek mondott hosszú út,

ha kények dúlják fel az elhagyott falut.

Övé lehet a város is, ahogy

a bölcsek bölcse most is térdre rogy,

ha frissen sült malasztra meghívod,

hogy kis kegyelmen térjen el a jog.

Lehet már bárki, sínre fekhet bár,

a gyorsvonat egy méterre megáll -

és körbeveszik füstölgő ködök,

ha bősz bikája sír, mikor halálra döf. -

Lehet már bárki, Más, Ő, tenmagad,

midőn keze egy könnyű nőn matat;

mutathat képet, mondhat jóslatot,

szájába illik: "vezéred vagyok".

(1997)