1. Mi egy virtuális könyv?
A Vak a barátjával ül az étteremben.
– Te, mit rendeljek? – kérdezi a Vak.
– Hát rendelj tejet – így a barátja.
– Tej? Mi az a tej?
– Hát olyan fehér.
– Mi az, hogy “fehér”?
– Hát fehér például… a hattyú.
– És mi az a hattyú.
– Hát olyan görbe nyaka van.
– Mi az, hogy “görbe”.
– Na, add ide a karodat – mondja a barát. – Most egyenes, most pedig behajlítom, tehát most görbe.
– Kösz, akkor már tudom, hogy mi a tej.
2. Mi a virtuális könyved címe?
Ezek után mi más lehetne: VakCina.
3. Hol lehet megtekinteni...virtuálisan.
http://hhrf.org/netpansip/ungparty/szalon/virkonyv
4. A VakCinát közli a Kriterion?
Nem, nem, kétszer is nem. A szerkesztőjük érdeklődött egy másik, korábbi, 13 éve íródó, bizonyos tekintetben szintén virtuális regényem iránt, de az le van kötve Pécsett, a Pro Pannoniánál, melynek igazgatója megerősítette az előszerződésben foglaltakat. Így a Kriterionnak egy esszékötetet ajánlottam, és ez megértésre talált. A VakCinát szerintem nem szabad kiadni nyomtatásban, elveszítené báját, a virtualitás hamvasságát. Esetleg e-bookban… - erről éppen az imént váltottam levelet Andrassew Ivánnal, a digitalizált irodalom nagy Gurujával.
5. Február 24-én kérdem: milyen regényt kezdesz el írni február 25-én?
Nem kezdeni, folytatni, befejezni szeretném a 13 évvel ezelőtt elkezdettet. Már kétszer készen volt, ezen a nyáron pedig elkezdtem újraírni, teljesen átdolgozni. Most már két hónapja halogatom, hogy az utolsó 20-30 oldalt is véglegesen tönkretegyem.
Kérdezett: Gergely Tamás
Megjelent: Tífusz, 2003. febr. 24