Balla D. Károly
Hegedűk szakadó idegét panaszolja a csend.
Ideges Janus-éj hunyorog, tetovált kezein
kusza csillagok éke; sötét, haragos szeme bús
mezeinkre leejti az éltet adó vizet és
az aszályt. Hegedűk szakadó idegén, feszülő
fonalon menetel ma a hold kicsi potroha: pók
araszolgat a csapda felé, ahová a sötét,
tavasz-éji szeszély repülő, buta álmokat ejt.
Ideges Janus-éj hunyorít: ide is lekacsint,
oda is le-leint - hitegetve a búzakalászt,
s hitegetve a szomjú halált.
Hegyeken koravén
venyigék hadonásznak a szélben. A tétova táj
hazavárja a gólyamadárt…
Telehold araszol
ragyogó fonalon: hegedűk szakadó idegén.
(1985)