Balla D. Károly
Petárda pöffen. Színek alvilága
az est, hol fényre ráfelel a fény.
Korong gurul a völgybe, szürke gyászba
- és kőre hull a lőtt hitű erény.
Rakéta röppen, kék meg sárga,
hatást vadász az ajkon buggyant vér.
Örökbe lép az ifjú avantgárda
(már elszorítva minden véredény).
Az alkonyatban görögtűz ragyog,
de költözik a tettenért remény.
Mint gólyák, szárnyuk szegett angyalok
húznak az égen délnyugat felé.
Az égről vedlik már a fényözön -
a szél csak az, mi holnap rádköszön.
(1995)