(szerző nélkül)
A kárpátaljai magyar kortárs költészet egyik legtermékenyebb és talán legjelentékenyebb költőjének bő két évtized termését áttekintő válogatása a Halott madárral. Balla D. Károly gondolati jellegű költészete fejlődése során egyre letisztultabb, egyre klasszikusabb formai keretek között jelenik meg: a kezdetek tévedhetetlenül pontos világlátásához még némi fésületlenség járult, ám a 80-as évek végétől a tiszta, feszes, puritánul csiszolt alakzatok jellemzik líráját, hogy azután művében termékeny műfajnak bizonyuljon az enigmatikus, az aforisztikus megfogalmazás is (Fabatkák című ciklus).
Balla D. Károly nem vallomásos költő, ritkán szól ki verséből, hiszen nem maga, hanem a világ, az emberiség és a magyarság sorsa foglalkoztatja, de olykor mégis "elszólja" magát: "Elmenni volna könnyebb. De megköt / egy rög, Egy dal (amely imának harsány, indulónak halk)" (Az egyetlen idő). E vallomás a hűségről szól, egész költészete talán ezt az értéket keresi; ha megjelölhető Balla D. lírájának egyetlen eszmei vezérfonala, az a hűség ábrázolata: hűség a társakhoz, a közösséghez, az emberi értékekhez, a nemzeti hagyományokhoz, a szülőföldhöz és Európához, Európa szelleméhez. (Rögtönzött vers kedvesemnek a kórházba; A szó; Kék zuhogás; Múlhatatlanul; A város; Nincs már oldás; Mint ősapánk; Szüret előtt, dombtetőn stb.). A hűség köré összpontosított világértelmezés adja Balla D. költészetének lényegét, vezérmotívumát, miközben mi sem áll távolabb tőle, mint a fellengzős-megfoghatatlan univerzalizmus. Szépség- és értékkeresése nem feledteti vele, milyen kegyetlen volt a múlt és mennyi szorongás, bánat van a jelenben; nem feledi, hogy Ungvárott fél évszázadig nem kondulhattak meg a harangok délben, vagy hogy Csernobilból indult útjára a sugárhalál, mégis van vigasza, talán csak a maga számára: "Fekszem a fűben, elalszom. A pír szele fagyva talál. / Jöhet szüret. Újboron ott pezseg éltem egésze" (Szüret előtt, dombtetőn).
Balla D. Károly a József Attilától Nagy Lászlón át ívelő hagyományvonulat egyéni hangú képviselője, folytatója, aki látens zenei alakzatokkal (Utólag; Ősz) és a whitmanni áradású szabadverssel (Bójasor; Három másodpercem), átütő erejű képi alakzatokkal (A végzet bolyhai) és klasszikus szonettkoszorúval (Hittel higgyem), elégikus-meditatív verssel (Táj sólymokkal; Fáradt szerelem) vagy épp Majakovszkijtól tanult lépcsős plakátverssel (Csak) egyforma biztonsággal bánik. Hatással volt rá számos előd és pályatárs - nekik rendre verset is szentel, mint Weöres Sándor és Füzesi Magda, József Attila és Fodor András, Takáts Gyula és Király László. Továbbá feltűnő, hogy verseiben képzőművészeti elementumokkal él, igen erős a képisége, grafikai ihletettsége, azután számos zenei, drámai vonatkozása is van költészetének, mintha csak az irodalom a társművészetek összegző fókuszát képezné, illetve rávetülne valamennyire.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000