Balla D. Károly
Hiába nyújtod lelked fel az égnek,
tested hiába gyötröd át egy életen
– akit imádnál, rád olvassa: érte nem
volt érdemes kiontani a véred
elébed buzgón feltüremlő bérceken.
Hát vessed homlokodról le az éket:
nem szégyen az, ha vágyaiban téved,
akit legyintett már a fenti végtelen.
Majd jönnek érted angyal helyett varjak,
a csőrük lelkiismeretként váj beléd,
hiába mondod, kínban részed volt elég
– hogy élvezd is, ők effélét akarnak.
Ne szánd magad hát újabb áldozatra,
mert rossz egészben minden rész is gyatra.
Megjelent: Szombat, 2011/nyár