Balla D. Károly
III. fraktál
ez már az a táj igen azok a lázas szorongások ahogy
esőköpenyén elvéreznek a nagyváros fényei ahogy minden
egyszerre ismerős és mégis képzelhetetlenül ismeretlen igen
nem járt még sohasem erre csak épp ezeken az utcákon nőtt fel
ebben a brooklyni esőben ahol a Lövölde tér ázott verebei
rázzák magukról
a körkörös színes ívekben gyönyörűn freccsenő déja vu-t
szevasz Woody ugye te vársz ott a túlsó sarkon miért
nem öleled meg a messziről jöttet mi ez a kemény
karimájú távolságtartás na ne hülyéskedj hát persze
hogy csak meg akartál tréfálni ezzel a hősies kalappal én is
csak heccnek szántam a csillogó esőkabátot hajítsd a francba
a kemény karimát vagy tedd fel erre a kávéházi fogasra
én is alá akasztom ezt a heroikusat
mintha nélkülünk így hasonlítana is valakire
de mi kicsit maradjunk még itt a járdaszélen hadd ázzon
kopaszodó fejünk szemüvegeden hízzanak óriás amőbává a
távolról csillogó közelről mocskos esküdöző neonfények
most ahogy megölellek végre látszik egyforma
magasak vagyunk egyforma alacsonyak javítasz ki nevetve
két kicsi boldog clown
Jahvé síró ege alatt