Balla D. Károly
A torzulások árka egyre mélyebb,
feszült kötélen vérszín inga leng –
magukba hullnak mind a pisla fények
az ércek odvas mélyén, odalent.
Kimért hatállyal fennforog az átok,
konok magányból füstölög a vész –
fenn torra gyűlnek együgyű szabályok
és lenn megállni minden óra kész.
Halottlepel, mely őseidhez vinne,
az nincsen más, csak formalin-fehér –
ebben jön minden hős a foszlott színre,
ahol a pászmák síkja összeér.
Hitet gyaláznak itt a súlyos érvek –
és szétmar mindent majd a hullaméreg.