Balla D. Károly
- 16 társszerzővel -
2004 januárjában a költői játékot szerveztem írótársaim és a magam számára. Projektemnek a zEtna webmagazin adott otthon, illetve a portálon belül létrehozott Zynthanova nevű virtuális város, amelyben magam is rezidenciával rendelkezem (lásd a lakójegyzéket).
Játékomban adott verslábak és rímek alapján írt szonettsorokat kértem írótársaimtól, amelyek felhasználásával kész szonetteket készítettem. Ezek olvashatók alább. Bordóval a vendégsorokat emeltem ki. (A játék egyes részleteit LÁSD ITT vagy a teljes projektumot a zEtnán ITT)
1)
Tamás Csaba — Szitányi György — Kertész Lehiny — Dalos György — Konczek József — Jónás Péter — BDK:
Vezessen át a titkok erdején,
ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,
ki mindig késve mondja meg előre:
no lám, a szomszéd nője hogy kefél!
Szakadj, te hű kebel, omolj, te vér:
nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek!
(De vényt kapott a drága köptetőre,
hogy átevezze vésznek tengerét.)
Csak így vezetne, így kisérne holnap,
hová szomjúhozók zarándokolnak!
De jó lovát az égi porta várja,
mig szép erényt a bűnbe vágy taszít.
Minő titok! S a karja égre tárva:
na lássuk ám, e nőcske hogy baszik.
(2004. jan. 17.)
2)
Balogh István — Mózsi Ferenc — Szitányi György — Tamás Csaba — Konczek József — BDK
Pirúl, siseg füle, s kitátva szája
- emígyen várja lordja vesszejét.
Benyelni, látja, mára lesz elég!
(Levét buzogja át füvek csodája!)
„Enyém, de általában néked szántam”
- mutatja tagját ím a lord ekképp.
Danolna most egy édes, új regét,
s „a Villa Negra nem apácazárda”
kizengi lelke összes nagy baját.
„Elvégzem mégis kézzel apraját,
ha szád megőrzi hagymaszár szagát!”
- a finnyás lord ma kéreti magát.
S a nő csak tátog, száját nyalja körbe,
azért sosem nyüszít, de kéri: „Tömd be!”
(2004. jan. 18.)
3)
Danyi Zoltán — Tamás Csaba — Dalos György — Konczek József — Berniczky Éva — Kukorelly Endre — Bágyoni Szabó István — BDK
Ezüst halakkal óarany habokban
nyugalmat ád az élet majd talán,
ha fényesebbek ott a kajla holdak,
s ha nem kocódik fél ezüstkanál
vizes világod ablakához nyomban,
amint kerülget éppen éhhalál.
Akár a költő, úgy ficánkolsz ottan,
ki képernyőre varázsolsz hazát
és álmot, szép mesét. De mi emészt?
Emészti zárolt vágyaid epéd?
Az ORTT költözött beléd?
Kalandok, filmek, bölcs Mindentudás,
és a többi, és így tovább… Ma más,
az égen más fut – régen nincs adás.
(2004. jan. 19.)
4)
Szitányi György — Jónás Péter — Dalos György — Pócs István — BDK
Elél az ember pár pohárnyi borral,
s ha délbe’ részeg: ősz fején penész,
faág, kötél. Se gáz, se rák, se aids
ne tartsa vissza, ihletet ha forral.
Segélje az, ki joggal közbeszólhat:
a nő, a bűnön vásárolt erény.
Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,
mit rejt az év, akár a sót az oldat,
s akár a pírt a szeszbe lábadt vörheny.
Szavát hiába őrzi: könnye szökken.
Beért, mi érhetett! Legyél egálba!
Kezdődhet ím a pompás déli gála!
Fejébe szál egy Tandorgó veréb
s öreg cselédje rákiált: ebéd.
(2004. jan. 19.)
5)
Kertész Lehiny — Mózsi Ferenc — Tamás Csaba — BDK
Arányok. Órák. Szádban fémes ízek.
Kozmikus kódolattal is felér
ahogy az éj kis álmokat mesél
kutakban mélyen alvó tiszta víznek.
Előtted fekszik szűzen szép Elízed,
körülragyogja drága béke-fény
a köldöke alatt lakó erényt.
És nem segítnek merszik már és plízek:
ütött az óra, készen áll a gálya
- és elragad a sors konok dagálya,
és rásegít e kedves drága nőre.
De jaj, valóság átkát szórja rád
a képzeletnek játszi ihletője:
toronydarukkal érkező arád.
(2004. jan. 20.)
6)
Tamás Csaba — Konczek József — Sztányi György — Balogh István — Jónás Péter — BDK
Talán ha ő is újra harcba szállna,
ha ő lehetne néha fővezér…!
Csak nincsen harci kedve, hát ezért
az indulót ma egy kicsit se várja,
de bátran issza rossz borát az árva,
amíg családja szemrehány epét:
mi sarcot hozna győzelem eléd!
Dagadna újra fel a banki számla!
Üvölt a szél is, űz havat, hazát…
Talán ha ő is újra harcba szállna…!
De nincsen semmi kedve már csatára,
bár titkon tudja: szégyene a párna,
csak bátrak jussa lesz a hős-halál
s a fasz csak arra büszke ám, ha áll.
(2004. jan. 20.)
7)
Berniczky Éva — Jónás Péter — Szitányi György — Kukorelly Endre — Dr. Kállay — BDK
Hasadra nő a zsírok szarkofágja,
a májad helyén költ a hómadár,
és tollászkodva kéri: mondjad már,
mi az, mi úgy üt, ütni mintha fájna?
Talán Metilka, hogyha délbe’ sánta
barátod issza, és üvölt, akár
a csapda-fába bészorult sakál.
Ez neki nem a legszimpibb vonása,
ezt jól tudod, de inni ketten könnyebb,
amúgy kevés ma pénzed borra, sörre,
hát jöjjön ám a könnyű kis Metil,
amit a doktor néhanap felír,
hogy idd magad ma vakra, sárga földre,
s dalold, hogy „sárga bögre, görbe bögre”
(2004. jan. 21.)
8)
Tamás Csaba — Jónás Péter — Egyed Emese — Szitányi György — Kertész Lehiny— Danyi Zoltán— BDK
Sorsát ha tudta, éji égen fenn
ha látta csillagát, ki kérdte tőle:
vajon milyen szinű alant a szőre?
Ne súlyos gép emelje át a kerten,
de léghajó! De hanga, perje, kender
– s a lába botlik ócska fába, kőbe.
Meging a térde, nyögve földre döccen,
alig hiszed, de íme: mégis felkel.
Ruháját gyorsan fel, magára rántja
s dalocskát önfeledten énekel:
„Miért is van a melltartónak pántja,
s kis bugyimnak lukja mért ezer?”
A sűrü fák, a drót füvek jó okkal
vádolhatók e bűnnel – s vers-sorokkal.
(2004. jan. 22.)
9)
Tamás Csaba — Dalos György — Balogh István— Konczek József— Jónás Péter — Kertész Lehiny— BDK
Zsibong az utca, zászlaink lobognak,
s amíg fogalmainkat fogja át
e furcsa ünnep, étkeik javát
kezemmel megáldom és fatálon nagy
alázat mellett sarki nőknek adom át.
Gatyát evégre szélbe tárva hordjak!
- a legszebb kéri ezt (kanok bolondja),
áthágva mindenféle korhatárt.
E Líza félti ősi kanjait,
miközben édes ajka andalít
- a nagypofás csajod se szopna jobban!
De gerjed, ím, a sors-fatál fatál,
s a gyújtóbomba Líz ölében robban -
- a végső áldást ígyen adja rád.
(2004. jan. 26.)
10)
Danyi Zoltán — Egyed Emese — Szitányi György — Bakos András — Kertész Lehiny — Dalos György — BDK
A menta szárát rézből hajlítottad
és gyúrtál hozzá vasból kankalint.
De lombtalan mező, hajótlan víz
maradt utánad - s árva fák halottan.
Ha pénz az álom, bankó, hogyha roppan,
ha édenünk a kocsma, kurva, rím,
ne vágyjuk akkor más virágait!
Kavics fehérlik hűs betonkaróban,
parányok háza minden ázott vályog,
s a túlvilág a résen átszivárog!
Szaladnak szerte újra lábaink:
Amottan eltemetnek valakit.
Halál ha rejti: bűnt a sanda jog
vagy titkukat szakállas főpapok.
(2004. jan. 27.)
A társzerzők által beküldött teljes anyagot lásd itt: Zythanova, Szonettsor