Ballantine
Életem nagy mulasztásának tartom, hogy nem gyűjtöttem össze a legrosszabb mondatokat, amelyekkel találkoztam. Ha ezek most meglennének, azt hiszem, egyedülálló elemzést lehetne készíteni arról, milyen félrefogalmazásokra, esetlenségekre, képtelennél képtelenebb szófűzésekre képesek időnként akár a jó nevű írók is.
Babits azt írta, minden rossz mondat olyan törött ablak, amely mögött egy rossz gondolat látható. Súlyos esetekben ez nyilván így igaz, de gyakran előfordul az is, hogy pontosan érthető, mi volt a (jó) gondolat, ám amikorra mondat lett belőle, eltorzult, félresiklott. Okai közt keresgélve én a "fogalmazásképtelenség"-nél többször találkoztam figyelmetlenséggel, felületességgel, "jó lesz így is" hozzáállással.
Betege vagyok a rossz mondatoknak, feldühítenek a hibás visszautalások, eltévesztett egyeztetések, képzavarok. Talán ezért is nem gyűjtöttem össze őket. Néhány azért így is belém ragadt, mint bogáncs a puli szőrébe. Olyikon bosszankodás helyett még nevetni is tudtam.
Egy remélhetőleg soha meg nem jelenő regényből: "A városi zaj tompán hallatszott az emeletre, amely a bank épületében elhelyezett irodájában Mikola József záró munkanapját ellenőrizte át computerén." Ugye tetszik érteni! Egy, sajnos megjelent, másik regényből: "Három kutyáját, amelynek három ólja mértani pontossággal komorlott a hombár előtt, egymás után rugdosta a csizmájával vacokra". Tessék mondani, hogy kell mértani pontossággal komorlani? Egy hírlevélből: "emléktábla megkoszorúzása az egykori megye háza falán, ahol a ... kiadó szerkesztősége van" – "ahol"? Falra mászott a szerkesztőség? Egy felhívásból: "Föl kell készíteni a kárpátaljai magyarságot a 2003 szeptemberében történő vízum bevezetésére Magyarország és Ukrajna között." Nem is tudtam, hogy a vízum, az történik, és hogy a felkészítés majd a két ország között zajlik!
Végül: felirat egy budapesti presszóban: "Ülővendég fogyasztás csak a felszolgáló által". Ahogy én értem: az ülő vendégeket csak a felszolgáló eheti meg.
Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2003. aug. 21.