Balla D. Károly
13 sor a tizenhárom éve nincsnek
Zizeg a szó a szélsodort papíron,
fehér lapokra bomlik szét a táj,
s a szűk közöttbe bujtatott halál
is érkezik, ha jambusokkal hívom.
Miként az este lábon lőtt madár
csak arra vár, a hajnal vérben izzon,
úgy verdes át a szégyenen, a píron,
az érvek foszló szélein a szárny.
Az exegézis nem lehet enyém.
A súlyos röptök célja az a büszke,
nemes, nagy ág lesz,
ott megpihen a szenvedett erény,
és ezt vetíti égre egek tükre:
••••• •••• •••••
(2004)