Balla D. Károly
A nagyvilágban nem sokan hallottak arról, hogy az újonnan megalakult független Ukrajna 1992-ben zárolta a szovjet Takarékbankban elhelyezett lakossági betéteket. Ez akkor igen nagy érvágást jelentett a kisemberek számára: nem elég, hogy megszűntek a munkahelyek, nem elég a követhetetlen infláció és az áruhiány, nem elég, hogy a szociális védelem és az egészségügyi ellátás minden képzeletet alulmúlt – még a megtakarítások is elvesztek. (Takarékoskodni a szovjet érában nem volt nehéz: igaz, hogy a fizetések szintjét alacsonyan tartották, de azt a keveset jól be lehetett osztani, mert az alapvető szükségletek az állami dotáció révén alig kerültek valamibe, értékesebb holmihoz, gépkocsihoz, külföldi utazáshoz vagy más „luxushoz” pedig nemigen lehetett hozzájutni. Aki tehát nem gurította le a torkán a fizetését, minden hónapban félretehetett egy keveset – és ez az évek során felhalmozódhatott.)
Aztán ahogy az ukrán gazdaság kezdett talpra állni, apránként sor került a nevetséges mérvű kártalanításra. Előbb életkor szerint szelektáltak: a 90 évesnél idősebb ügyfelek vehettek fel pénzt számlájukról. Aztán született olyan döntés, hogy a régi betétek terhére az eladósodott lakosok részben rendezhetik kommunális tartozásaikat (víz-, gáz-, villanyszámlák), az elhaltak után temetkezési segélyként pedig az örökösök felvehettek egy kerekebb összeget. 2002-től aztán óriási kegyet gyakorolt az állam: minden betét terhére évente visszafizettek 50 hrivnyát (kb. 7 euró)!
Ehhez képest a múlt év decemberében miniszterelnöknek megválasztott Júlia Timosenko bejelentése jelentős előrelépésnek számít: az egykori betétesek 1000 hrivnyára (kb. 140 euróra) lesznek jogosultak. Ígéretet tett arra is, hogy két éven belül a teljes összegeket visszafizeti az állam. Ha nem, akkor ő lemond a posztjáról.
Egy ukrajnai elemző szellemes címet adott a témát érintő cikkének: Timosenko vabankot játszik, azaz egy lapra tett fel mindent, olyan akciót helyezett kilátásba, amelybe ugyan beleroppanhat a költségvetés, ám ő nyertesként kerülhet ki a játszmából: arra számít, hogy a lakosság meghálálja kegyeit. Miután az ortodox karácsonyon mint valami égből alászállt angyal, a központi televízióban nagy eltökéltséggel megerősítette ígéreteit, olyan népszerűségre tehet szert, amely kitarthat 2009-ig, amikor is Ukrajna államelnököt választ (hogy indulni akar ezen a megmérettetésen, azt már korábban bejelentette a szőke hajkoszorús vaslady.)
Nos, a kártérítés el is húzódik addig. A költségvetésből egyelőre 20 milliárd hrivnyát utaltak át az állami Takarékbanknak, és ebből csupán 6 milliárdot szánnak közvetlen kifizetésre (a többit a lakosság kommunális tartozásainak rendezésére fordíthatja). A határozat ugyan megszületett, de a végrehajtás nem a pénz kiadásával, hanem listázással kezdődik. Máris hosszú utcai sorok kígyóznak a bankfiókok előtt: a betétesek arra várnak, hogy személyes okmányaikat bemutatva felvegyék őket a kártérítést igénylők névsorába. Arról is nyilatkozniuk kell, mekkora összeg maradt még a betétkönyvükön, azt készpénzben kívánják-e felvenni, avagy tartozásaikat törlesztik belőle, esetleg a takarékbankban új, immár kamatozó folyószámlán helyezik el.
A szakértők egyetértenek abban, hogy „Júlia ezreseinek” óriási inflációgerjesztő hatása lesz. Bár az 1000 hrivnya töredékét éri a régi szovjet ezer rubelnak, országos viszonylatban mégis hatalmas vásárlóerőt szabadít fel – és erre élénken reagál az árupiac.
„Szeretném hinni – fejezi be elemzését a proUA.com újságírója –, hogy a kormányzat mandzsettájában el van rejtve egy ász.” Ennek hiányában ugyanis a karácsonyi meséért a kártérítésben nem részesülők fizetnek keserű árat.
Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2008. jan. 12.