Balla D. Károly
A szonettjáték járulékos anyagai
I. Barátaimat arra kértem, küldjenek be szonettsorokat a következő rímek valamelyikével:
a) á, a (pl.: "ahogy ma ócska jósok égi fája")
b) e, é (pl.: "a bércek ólmos álma véget ér")
c) o, a (pl.: "ha fényesebbek ott a kajla holdak")
d) a, á (pl.: "halálom élet, életem halál")
e) í, e (pl.: "megérkezése régi kósza hírnek")
f) a, i [vagy a, í] (pl.: "amíg a fények árja angyal itt" [vagy andalít])
g) ő, e [vagy ö, e] (pl.: "vadállat érkezett a kába kőre" [vagy könnyre])
II. A következő anyag érkezett be (fordított érkezési sorrend):
te Balla Dé, te ungi balladás
az égen más fut - régen nincs adás-
ban énekünk, csak
A képzeletnek játszi ihletője
Vezessen át a titkok erdején
Zsibong az utca, zászlaink lobognak
Kitárva íme gyönge szárnyaink
Szakadj te hű kebel, omolj te vér
Nyugalmat ád az élet majd talán
Nevét vigyázza büszke, boldog őse
Körülragyogja drága béke-fény
Talán ha ő is újra harcba szállna
Ne hagyja eltemetni ünnepét
Ütött az óra, készen áll a gálya
Hogy átevezze vésznek tengerét
Sebezte lárma, várta sanda hír
Od’adta volna érte mindenét
Ha látta csillagát, ki kérdte tőle
Feláldozott-e gyermeket, hazát
„Kiirtanám, ki én”, de bánja már
Hisz ősz fejére ifjak átka száll
A lába botlik ócska fába, kőbe
„Még él a méla Béla, él Balázs”
S „a Villa Negra nem apácazárda”
Beért, mi érhetett. Legyél egálba.
kavics fehérlik a betonkaróban
Fejébe vájja ritmusát a másnap
amíg családja szemrehány epét:
ha délbe’ részeg. Ősz fején penész
mutatja híven: éveink elvásnak.
Meging a térde, nyögve földre döccen,
ettől felébred, keltetője kín.
Ha édenünk a kocsma, kurva, rím,
elég ha néha béke cseng a csöndbe.
Elél az ember pár pohárnyi borral,
torozva-írva hullni sírba sorra.
Ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,
nevetve óva lelke kéregét,
s danolna most egy édes, új regét,
szavát hiába őrzi: könnye szökken.
Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,
de bátran issza rossz borát az árva,
s ledobban hogyha délbe’ sánta
öreg cselédje rákiált: ebéd.
Te boltba lépsz, s a lámpaláz aláz:
kevés ma pénzed újra sörre,
ki hívna meg téged jó körre,
ha szád megőrzi hagymaszár szagát.
Bagója fogyva boltba jár, ha szív,
s hörög zihál, dohánya ócska, irt –
de vényt kapott a drága köptetőre.
Belépnek részeg éber álmaink,
szaladnak velünk újra lábaink:
gyalog megyünk a sírba. Csöndbe’ szépen.
NEM CSORBULVA...
(Balladás Nett-Királyomnak
-a Hálóadás Ünnepére-)
enyém ám általában Néked szántam
kozmikus kódolattal is felér
lányom sietős s zendit bánatában
bár okában anyja is egyetért
a Kor Vonata rossz vágányra tolat
vannak akik bizony másnak hisznek
részbirák haragja v-észesen kongat
mások más hitelt adnak az irnek
jelző állott most homályos halom
lefölözött észleg riadtan hibben
kivel osztozhatunk még e dalon
szó-nettel él az ember és nem vizen
kompúter kompon állva tutajozunk
nem csorbulva ó-borral óléjozunk
vajon milyen szinű alant a szőre?
a fasz csak arra büszke ám, ha áll
a nagypofás csajod se szopna jobban
na lássuk ám, e nőcske hogy baszik
mi az, mi úgy üt, ütni mintha fájna?
faág, kötél, se gáz, se rák, se aids
ne légy szeles, ne viccelődj a sínnel
Ha fényesebbek ott a kajla holdak,
ragyogjanak be végre egy napot,
mit rejt az év, mint elemét az oldat,
vagy titkukat szakállas főpapok,
s hová szomjúhozók zarándokolnak,
a ház urát, ki nékik bort adott,
segélje az, ki joggal közbeszólhat,
mert hont teremt és hozzá honlapot,
az Anyanyelv, mely így köszönti: Hát te,
ki képernyőre varázsolsz hazát,
neve legyen bár Pri- vagy Zakarpátyje,
amíg fogalmainkat fogja át,
zsibongjon néked pezsgős étterem,
az ugaron, a magyar éteren.
toronydarukkal érkező arád
mosott ruhádat tiszta kegyre váltja
„ miért is van a melltartónak pántja?”
- a végső áldást ígyen adja rád.
Arányok. Órák. Szádban fémes ízek.
Amottan eltemetnek valakit.
Halottan szép szerepet alakít,
és nem segítnek már merszik és plízek.
Voluntarista párbeszédben még
nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek
ezüst halakkal óarany habokban
a menta szárát rézből hajlítgatták
a sűrü fák, a drót füvek, jó okkal
A májad helyén költ a hómadár
hasadra nő a zsírok szarkofágja
emészti zárolt vágyaid epéd
…de jó lovát az égi porta várja
…ha ő lehetne néha fővezér.
„Gatyát evégre szélbe tárva hordjak
…ha nem kocódik fél ezüstkanál
„…s tovább gyalulva nyűtt pinám, e hímek…”
e Líza félti ősi kanjait
azért sosem nyűszít, de kéri: tömd be!
Azt írja BallaDé, hogy nem szokása
felkérésekre-válaszolgatás.
Nulla hatás.
Ez neki nem a legszimpibb vonása,
inkább annak ' vonásnak égi mása.
És a többi, és így tovább, ma más,
még ennél is viccesebb folytatás-
nak nincs sansza az eszembe-jutásra.
de léghajó, de hanga, perje, kender,
de lombtalan mező, hajótalan viz
Talán a „sárga bögre, görbe bögre”
Hohó! Ne így, de tégy belé kis árpa-
levét, buzogja át füvek csodája,
pirúl, siseg füle, s kitátva szája,
malacka lelke: illik ám a tálba!
A csillag éled ős folyó vizében
Kezemmel megáldom és fatálon nagy
Vadászok egyszerű falatja dísz lesz…
Üvölt a szél is, űz havat, hazát
III. Megjegyzés.
Bár felhívásomban külön kitételként szerepelt, hogy nem kész szonetteket várok, hanem szonett-sorokat (amelyekből én készíthetek sok-szerzős szonetteket), több költőtárs mégis kész, komplett verssel lepett meg. Ezeknek egyrészt nagyon örültem, másrészt nyilván kénytelen voltam sorokra darabolni őket és eredeti elképzelésem szerint - mint nyersanyagot - felhasználni.
Összesen 16 szerző 131 sora érkezett be a határidő lejártáig, ebből kellett tehát gazdálkodnom. Eredeti vállaltásom szerint olyan szonettet hoztam létre, amelyek egyikében sem volt több saját sorom, mint a „hozott anyag”. Ezek a szonettek születtek: 10 szonett