BDK: Köszönetnyilvánítás + a szerkesztőség reagálása

Köszönetnyilvánítás Nagy Zoltán Mihálynak

Kedves Zoltán,

a napokban olvastam e lapban, hogy kíváncsiságból lettél az ateizmusáról és nagyhatalmi sovinizmusáról hírhedett szovjet kommunista párt tagja. Miután még Gorbacsovhoz sebtében verset írtál (kíváncsiságból?), majd kiléptél SZKP-ből nem sokkal betiltása előtt, azután azt nyilatkoztad, hogy párttagságod 11 és fél éven át tartott (Hatodik Síp, 1990/3). Eszerint több mint egy évtizedre volt szükséged kíváncsiságod kielégítésére. Ezek alapján bízom abban, hogy a nacionalista elvakultságban való alámerülésed és a kereszténységre hivatkozó, de annak eszméjével szögesen ellenkező erkölcsi ámokfutásod sem tart sokkal tovább egy évtizednél, és majd valamikor 2010 után vélhetőleg a dohányzás és az alkoholfogyasztás ellen küzdők dühödt táborában találhatlak.

Ami mostani írásművedet illeti, örülök, hogy a realizmus tájain tett tévelygéseid után sikerült a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodnod és rátaláltál igazi, őszinte hangnemedre és stílusodra. Gratulálok „Ellenvélemény” című posztmodern novelládhoz, és köszönöm, hogy főszereplőjévé engem megtettél. Alkalomadtán igyekszem szívességedet viszonozni.

Baráti üdvözlettel:

Balla D. Károly

A szerkesztőségtől

Megütközve és értetlenül olvastuk Nagy Zoltán Mihály lapunk hangvételétől idegen, személyeskedő írását, amit publikálás előtt az érintett Balla D. Károlynak is megküldtünk. Bár nézeteit nem osztjuk – nem oszthatjuk –, a szabad véleménynyilvánítás iránti elkötelezettségünk alapján betűhíven, szerkesztés és rövidítés nélkül közreadjuk. Anélkül, hogy az állítások sokaságának igaztalan voltára rámutatnánk, a lapunkat is érintő néhány vád visszautasítását és bizonyos elvi kérdések tisztázását szükségesnek tartjuk.

1. Úgy véljük, az igazságot nem rőfre, pontosabban sorszámra mérik. Balla D. Károlynak és Vári Fábián Lászlónak, mint a történtekre megnyilvánulásaikból ítélve ellentétesen reagáló két József Attila-díjas költőnek(!) tettünk fel hasonló tartalmú 3–3 kérdést, amelyre ők az általuk indokoltnak tartott terjedelemben válaszoltak. Külön örültünk annak, hogy bár érdeklődtünk afelől, hogyan látják a másik fél ellenkező értelmű reakcióját, egyikük sem személyeskedett, nem minősítették elítélően egymás magatartását, tartózkodóan mindketten azt nyilatkozták, a kilépés vagy bennmaradás egyéni mérlegelés eredménye. A magunk részéről ezzel egyet is értettünk.

2. Vissza kell utasítanunk azt a vádat is, miszerint lapunk kritikátlanul átvette volna "az igencsak elburjánzott kereskedelmi televíziók és rádiók szenzációhajhász módszereit, szlogenjeit." Az Írószövetség válsághelyzetére utaló címünk, úgy véljük, fedi a valós helyzet súlyosságát – ezt a testület tisztségben maradt prominensei sem tagadják (alább idézzük Pomogáts Béla korábbi elnök véleményét).

3. Nem tudjuk elfogadni Nagy Zoltán Mihály azon nézetét, miszerint Balla D. Károly véleményével egyedül állna az összes többi kárpátaljai alkotóval szemben. Ilyen "közvélemény-kutatás" ugyanis nem készült, nem vagyunk, és alighanem a szerző sincs birtokában ilyen felmérésnek. A MIKICS tagjaként főszerkesztőnk március 12-én mellesleg rákérdezett Vári Fábián Lászlónál, nem kíván-e tanácskozni ez ügyben a kárpátaljai írócsoport tagsága. A válasz akkor elutasító volt.

4. Cáfolnunk kell a szerzőnek azt a nézetét is, hogy Balla D. Károly kérdéseinkre válaszolva az igazságosztó szerepében tetszelgett volna; ilyesmihez lapunk nem adott volna teret. A kérdezett általában egyes szám első személyben beszélt, válaszaiban gyakorta előfordultak ezek a kifejezések: a magam részéről (kétszer is); azt gondolom; szerintem (kétszer); számomra; azt hiszem – azaz következetesen a saját véleményét fogalmazta meg.

5. Továbbra is azt gondoljuk, ha 135 író (ami azért több, mint "néhány tucat"), köztük igen jelentősek és baloldalisággal vagy liberalizmussal aligha "vádolhatók" (említsük csupán a Református Teológia díszdoktorát, Szabó Magdát, vagy a katolikus elkötelezettségéről közismert Beney Zsuzsát) a történtek miatt távoztak az írószövetségből, akkor a jelenség mögött valós okok húzódnak meg. Nagy Zoltán Mihály eldöntheti, kedveli-e vagy sem a kilépett neves szerzőket és műveiket, ám igaztalan vádakkal illetni őket... Talán nem fölösleges a mérsékelt magatartásáról ismert, és a szövetség jövőjéért belülről munkálkodó Pomogáts Béla szavait idézni, aki egy friss interjújában ezeket mondta: "...azt, hogy most már több mint száz író kilépett a szövetségből, és közöttük olyanok, mint Szabó Magda, Esterházy Péter, Konrád György, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, és még egy sereg kiváló név – én kifejezetten tragikusnak tartom, hiszen az ő távollétükben nem lehet magyar irodalomról beszélni."

6. Nagy Zoltán Mihály többször is kárhoztatja a liberalizmust, követőjét "szolgalelkű apostol"-nak nevezi, "liberalizmus vírusá"-t, liberális "kígyómarást" említ nagy indulattal. Nem tisztünk világnézeti kérdésekben állást foglalni, de vajon mit szólna a szerző egy olyan cikkhez, amelyben valaki a "kereszténység vírusáról" beszélne, a konzervatív, nota bene! szociáldemokrata eszmék hű követőinek szolgalelkűségét és kígyómarásait kifogásolná. Megítélésünk szerint – noha sajnos szűkebb pátriánkban többen próbálkoznak vele – senkinek sincs semmilyen felhatalmazása arra, hogy bármelyik eszmerendszerhez, világnézethez való kötődést (de ugyanígy: vallást, fajt, nemzetiséget, nemi identitást) eleve rossznak, bűnösnek nyilvánítson. Ezúton szeretnénk leszögezni, hogy az effajta megbélyegző szemlélettel lapunk – a cikk és Balla D. Károly rövid, ez alkalommal személyeskedéstől sem teljesen mentes válaszának publikálása ellenére – messzemenően nem ért egyet.

Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. ápr. 6. Előzmény: NZM: Ellenvélemény