Balla D. Károly
a téren az érkezettek
jól látható sorokban
megvásárolt koordináták szerint
alakzattá rendeződve
mint akik valamit várnak
mint akiknek lehetne bármi keresnivalójuk
falak mögött az izgatottra festett bábok
mintha döntési helyzetben lennének
mintha megtehetnék hogy nem
vagy hogy igen
és mintha bármi is függene igentől nemtől
ha választhatnának
árokban a serény zúgolódók
elfutó foszlányoknak kapnak utána
lehangolódnak
felhangolódnak
ápolják a menthetetlenül feldarabolt egészet
melyet csak a csoda ránthat össze
vagy a mester hanyag legyintése
a lyukban ott lapul az összes szó
mondat monológ és párbeszéd
és mintha minden mindegy lenne
uzsonnájával szöszmötöl
aki majd suttogássá ébresztheti őket
ám valaki még hiányzik valakire várni kell
nála vannak
hogy a káoszból kierőltessék a rendet
a legfőbb rendező elvek
igen erre mindenki emlékszik
legutóbb ő vitte magával valamennyit
ő talán azt is fogja tudni
mikor kell húzni a bársonyt
de érdemes-e várni rá vagy bármi másra
mikor a szín fölött
machinák fölött
a zsinórpadlás félhomályában
az arctalan felvilágosítók
már felkészültek a leszámolásra
(1997)