Balla D. Károly
Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna–EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-megállapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagországok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.)
Sajtótájékoztatóján az ukrán kormányfő elmondta, hogy az Ukrajna és az EU közötti kapcsolatépítés új szintre helyeződött, a formális partneri nexust a mélyülő politikai és gazdasági szempontokat előtérbe helyező viszony váltotta fel. Az EU-hoz való közeledésben, vélte Janukovics, az ukrán gazdasági növekedés játssza a legnagyobb szerepet, s ha ennek mértékét sikerül megtartani, akkor 10 esztendő alatt az országban olyan szintet érhet el a szociális fejlettség és az életszínvonal, hogy az EU már nem zárkózhat el Ukrajnának az egységes Európába való integrálásától.
Az elképzelés szép, és ha csupán a gazdasági mutatókat nézzük, akkor a megvalósulás sem látszik reménytelennek. Ukrajna nemzetgazdasága dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése felülmúlja az EU-átlagot, így a felzárkózás valószínű. Ám emellett a politikai rendszer teljesen szétzilált, több mint egy éve folyamatos hatalmi válságban él az ország, hónapokig tartott a kormányalakítás, most meg éppen a törvényhozás az, ami nem működik, lévén Viktor Juscsenko köztársasági elnök még tavasszal feloszlatta a parlamentet. A legfelsőbb szint válsága kihat az alsóbb állami struktúrákra és a társadalom egészére is, így hát amaz áhított szociális fejlődés előtt igencsak komoly akadályok állnak.
Mégis: lassan a kisember is érzi, hogy van előrehaladás. A makrogazdasági mutatók ugyan nem jönnek szembe vele az utcán, de ha betér az üzletekbe, az ellátásra igazán nem lehet panasza. Ami elkeserítheti, az a fizetése, de már ez sem annyira kétségbeejtő, mint néhány évvel ezelőtt. A minimálbér ma Ukrajnában már megközelíti a létminimumot, egy átlagfizetésből pedig, ha nagyon szerényen is, meg lehet élni. Ez egyáltalán nem volt így korábban, nem véletlen, hogy a lakosság igen jelentős része fekete tevékenységgel jutott jövedelemhez (Kárpátalján például csempészéssel, valutázással, illegális munkavállalással). Más megélhetést nem tudván biztosítani, a hatalom általában szemet hunyt efelett. Ennek, valamint a mindent átszövő korrupciónak és a kisebb-nagyobb gazdasági klánok működésének igen nagy a demoralizáló hatása, az állami gondoskodás hiányával párosulva ez destabilizálta a társadalmat, így szociális rendezettségről és egzisztenciális biztonságról egyelőre nem beszélhetünk Ukrajnában; mint ahogy igazi demokráciáról sem.
Vajon felerősödhetnek-e annyira a pozitív tendenciák és rendeződhetnek-e annyira a belső viszonyai, hogy Ukrajna szalonképessé váljon az EU számára? Vagy a külső piacokra éhes EU tesz majd (mint pl. a balkáni viszonyoktól nem mentes Románia esetében) kompromisszumot? Bárhogy is történik, nekem erről a lehetőségről ma még Woody Allen mondása jut eszembe: „Soha nem lépnék be olyan klubba, amelyik még engem is elfogadna tagjának!”
Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2007. jún. 23