Tengerparti szonettek

Balla D. Károly

Tengerparti szonettek

KÖRNYEZETRAJZ

A tenger halkan, mélyről háborog,

kavics szisszen az ostromló hullámra

és kényes fényben tetszeleg egy pálma.

Odább a sárga sátor-táborok.

Hangos robajjal néha átrobog

hátad mögött egy néma vonat árnya

és bent a vízben, mintha téged várna,

veszélyes, részeg bója tántorog.

Forró homokban fekszel és a nap

bőrödbe döf száz kopja-sugarat.

Kövér sirályok másznak fel az égre,

halált kérnek az élveteg vidékre.

És véletlenül, netán készakarva,

egy hullám döglött delfint vet a partra.

A PÁLMA

Egy kényes pálma fényben tetszeleg.

Lombjára büszke. Rejti, ami lényeg:

gyökér-erekben gyártott gyilkos méreg:

hűs, lassan ölő, okos vegyszerek.

Bogár jön. Mérget szív. Kis harcos féreg.

Bőrödre mászik most; döf, vegyszerez

és elbutít, akár az egyszeregy.

A pálma zöldje sír. Nem szán a kéreg.

Aléltan dőlsz a füstölgő homokba.

Ezer kötés fog, ráfeszül nyakadra:

felülni sem tudsz, itt heverhetsz tétlen.

És bár elméden buzgón rág a drog,

szeretnéd hinni: büszke pálmád vétlen…

…A tenger halkan, mélyről háborog.

A SZIVÁRVÁNY

Ha majd elül a táltos fergeteg

és elcsitul a tenger lihegése,

megtalálod az ég falába vésve

szivárvány-képben átkod, végzeted:

„Előbb felívelsz, majd zuhansz a mélybe,

erőd alig, de nyűgöd rengeteg,

könnyű élveid lomhát kergeted:

csak vánszorogsz a kéjt is már lekésve.”

Ilyen sors vár. De addig nézd bután,

ahogy az ívek szín-kéje után

a frigid-szürke, szenvtelen szelek

szétfújnak minden felleget… s kevés

idő eltelvén a nap kisüt és

egy kényes pálma fényben tetszeleg.

SIRÁLYOK

Egy hullám döglött delfint vet a partra.

Sirályok gyűlnek friss húsára (még

meleg), szemét kivájják; zúg a lég

és vérrel sír a dög szeme kimartan.

Miféle átok volt, mely így akarta,

miféle kezdet és miféle vég?

Miért, hogy dörren most a fényes ég

s villám felel a békés virradatra?

Gyáva sirályok gyorsan szertetűnnek,

de nyoma ég a kéjjel ejtett bűnnek:

a szél seperte parton véres szégyen.

Viharra csend jön egyszer, s gyűl az égen

sirály is, éhes, rengeteg -

ha majd elül a táltos fergeteg.

(1982)