Balla D. Károly
Estéli varjak álmos téli égen,
fekete foltok szürkülő mélyvörösön,
kerengve szállnak ijedt hurok-körökön.
Erdők-mezőkről elszökött a károgás
- éhező varjak alkonyati égen -,
az utca, tér és ház fölött kering a gyász.
Közénk szökött a vész, baljóslat és halál,
és megkísért gyötört szívünk tusája,
és agyadban ér reped: kiömlő láva,
és májat rág a rák, tüdőnkre rátalál,
és feldereng még Csernobil, sugárhalál,
és hullva hull barátok tíze, száza,
megszoktuk már: vihart, törést a gálya -
- és hulladékra jár a büszke gyászmadár.
(1987)