Balla D. Károly
Már bája nincs a folyton itthonlétnek,
és mit sem ér, ha néha máshol vagy,
fejedben lassú vonzatok henyélnek,
és kedved sincs, hogy ügybe ártsd magad.
A vágyaid elhordták hosszú évek
s a véreredben felgyülemlett mész
nem engedi, hogy lázba hozzon érdek,
s hogy megkísértsen bűn vagy bármi vész.
Nem villan szikra, hogyha elméd áram éri,
hol élcek értek, nincs már semmi ott,
talán az öntelt szkepszised sem régi
és elhagyott a hű cinizmusod.
Alig is hinnéd: jönnek boldog évek,
ha meggárgyulsz, mint legtöbbször a vének.
Megjelent: Parnasszus, 2008/ősz