Balla D. Károly
Vári Fábián Lászlónak
mintha nem is a tél
nem is a fagy zörgetné
a rozsdás eresztékeket
:magukról feledkezve
úgy suhognak fenn a fényes gyolcsok:
ki néz be ablakainkon
amikor halálunkat próbálva alszunk?
a sarkok mögül kicsoda
les utánunk a néptelen utcán?
és hová rejti halmazait
a forgószél hanyatló varázsa?
mintha nem is a fagy
nem is a tél zörgetné
száraz burkában a keményedett magot
hanem a születés évszaka kerülgetné a tájat
:úgy cikkan villan felkacagva
könnyű zsákmánnyal az egerésző ölyv:
ki forgatja sárga szemét
a dohszagú szekrények mögött?
zsebeinkbe ki rejt
halott szalamandrát
s miként forogja ki az idő egészét
gyermekünk részeg búgócsigája?
mintha nem is a tél
nem is a fagy csikorgatná
fogaink vedlő zománcát
:magukról feledkezve
úgy suhannak fenn
a fogyatkozó fényes gyolcsok:
(1991)