Balla D. Károly
Az emberekben van némi hajlam arra, hogy egyes szám- és betűsorokat különleges jelentéssel ruházzanak fel. És itt nem a kabalisztika vagy a babona számaihoz tapadó vélekedésekre gondolok, hanem olyasmire, mint az ezredfordulós Y2K-hisztéria, amikor is a dátum „lenullázódásával” járó számítógépes katasztrófával riogatták az emberiség nem jelentéktelen részét. De hasonló rettegés fogta el évekig az amerikaiakat a 0911 számsor láttán, amely nem csupán a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás dátumát, hanem az Egyesült Államok létét veszélyeztető globális fenyegetettséget jelentette számukra. Vagy gondoljunk arra a félelmünkre, amelyet egy időben a H5N1 jelsor váltott ki belőlünk (mint a madárinfluenza új, emberre is veszélyes vírusának törzsszáma).
Kárpátalján most például a 461-es szám kelt riadalmat. Az ukrán oktatásügyi miniszternek 2008. május 26-án kiadott és elhíresült rendelete viseli ezt a sorszámot.
Ez a rendelet helyezte hatályba a nemzetiségi iskolák számára „az ukrán nyelv oktatásának javítása céljából” kidolgozott, 2008-tól 2011-ig érvényes programot. A cselekvési terv alapján az új tanévtől kezdődően a nem ukrán iskolákban az egyes tantárgyak oktatását illetően a nemzetiségi nyelvről fokozatosan az államnyelvre kell áttérni.
A rendelet méltán keltett felháborodást a kárpátaljai magyar közösségben. Már csak azért is, mert az itteni tanügyi szakemberek évek óta cikkeznek arról, hogy az ukrán nyelv oktatásának a módszertanát országos szinten hibás alapelvre helyezték, az ukránul egyáltalán nem beszélő, más anyanyelvű kisiskolásoknak az elemiben grammatikai ismereteket kell elsajátítaniuk anélkül, hogy beszédkészségüket kifejlesztették volna. Az ukránt nem idegen nyelvként, hanem közel azokkal a módszerekkel tanítják, mint az anyanyelvet, aminek aztán az lett az eredménye, hogy a független Ukrajna létezése óta felnevelkedett más ajkú nemzedék alig-alig beszél és ért az államnyelven. (Ennek szomorú eredménye az idén látható volt az emelt szintű érettségin kötelezőnek előírt ukrán nyelv- és irodalomvizsgán.) Ahelyett azonban, hogy az oktatásügy országos vezetői változtattak volna az ukrán nyelv oktatásának a módszertanán, ahelyett, hogy gondoskodtak volna megfelelő számú és minőségű tankönyvről és szótárról, ahelyett, hogy tettek volna valamit a nemzetiségi iskolákban tanító ukrántanárok képzése terén – ahelyett az oktatás nyelvének fokozatos megváltoztatása mellett döntöttek. Amitől persze még a kárpátaljai magyar gyerek nem fog jobban tudni ukránul, hanem ezután már a számára alig érthető nyelven előadott történelmet, földrajzot, matematikát sem fogja megfelelően elsajátítani. Még kevesebb lesz a továbbtanuló magyar diák, még a mostani hiányokat is felülmúlóan nem lesznek magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök… Mindenki rossz megoldásnak tartja, a magyar szülők sokasága kényszermegoldásként mégis azt a kiutat választja, hogy eleve ukrán iskolába íratja gyermekét.
Úgy tűnik, a megalakulása után nemzetiségeivel szemben évekig toleránsnak mutatkozó Ukrajna most bekeményített, meg akarja mutatni, hogy csak azért is nemzetállamot farag a soknemzetiségű országból. Az oktatási miniszter például egy múlt heti értekezleten közölte, a vonatkozó rendeletet a külföldi tiltakozások ellenére is végrehajtja, mert Ukrajnában egységes oktatási rendszernek kell érvényesülnie.
Az államnacionalizmus 461-es törzsszámú vírusa tovább fenyeget.
Megjelent: Új Szó, 2008. aug. 30.