Balla D. Károly
Olvasom, hogy egy ideje már hivatalosan is igényelhető a Tiszteletbeli Székely cím. „Minden, magát magyarnak valló, vagy más nemzetiségű, a székelységgel rokonszenvező személy igényelheti, lakhelyétől és életkortól függetlenül” – áll honlapjukon, ahonnan le lehet tölteni az igénylő űrlapot és minden egyéb infó is beszerezhető, így az is, hogy az igénylő díszoklevelet kap és igazolványt kap, de jó pénzért igényelhető érem (4000 Ft vagy 19 USD vagy 16 EUR) meg ennek negyedárán a kissé törökös szimbolikájú, pajzs alakú kitűző. A lapok megírták, hogy a tervek szerint a címet első alkalommal március 15-én, a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett Székely Nagygyűlésen adják át.
Mint köztudott, a Tiszteletbeli Székely cím létrehozásának ötletét tavaly december 5-én ismertette Szász Jenő, hivatásos főszékely (csak azért nem indít ellene pert súlyos pénzügyi visszaélései miatt az Illyés Közalapítvány elnöke, mert nem akar a román bíróságon pereskedni.)
Hm. Némi gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy nekem is meg kellene hirdetnem a Tiszteletbeli UngParty Manzárdlakó cím elnyerésének lehetőségét, küldenék jó pénzért mondjuk egy-egy elheverő kéziratot. Cserébe mindenki osztozhatna a kisebbségi nyomoronc padláslakó lélektisztító sorsában. A dolog semmivel sem nagyobb baromság, mint az eredeti. Igazából engem mégis a Holdon vásárolható földbirtok ügyére emlékeztet. És el is képzelem, ahogy egy clevelandi harmadik generációs magyar a birtoklevél mellé kiteszi a székely okiratot a falra és elégedetten hátradől a fotőjében: a Holdon darab föld, a Hargitán darab lélek, így csak könnyebb a megélés ebben az undok Ámerikában.
Túl gonosz vagyok?
Pedig kovásznai nagyanyám révén negyedvériglen én is székely lennék. Ám ha Szász Jenőre és akciójára gondolok, akkor inkább mégse. Ténylegesen sem. Nemhogy tiszteletbelileg.
Megjelent: Erdélyi Terasz, Napi Gonosz, 2006. márc. 11.