Halott madárral

A kötet versei

Utólag

(1978-1979)

Súlyosan

(1980-1986)

Hittel higgyem

(1984-1989)

- - Hittel higgyem (szonettkoszorú)

Hóban és homokon

(1987-1989)

Permutációk

(1990-1993)

Árokszélen

(1990-1995)

Tíz nyári és őszi szonett (1993-1995)

Fabatkák

(1978-1998)

- Fabatkák

Bontott színpadon (1995-1998)

.....

A kötet címadó verse

HALOTT MADÁRRAL

Halott madár a vízre szálló álom

és átkok burka minden sebre égő ír,

hajó feneklik meg a bújt korallon,

akár egy lékelt és lehorgonyzott manír.

Még körbe jár a hasztalan idő, amíg

csak varja ül a szélnek kókadt fákon,

de készülődik és elérhet hajnalig

a kín, ha érte küld hajókat Kháron.

Harangot önt a csend, vitorla szárad -

és így marad a röptös vágy magára.

Egy kósza fényt, egy csillagot talál-e,

ha meg se csobban már a partot érő est -

vagy jobb, ha tudja: nincs több "navigare",

halott madárral nincsen több "necesse est".

(1996)

A kötet adatai

Szerző: Balla D. Károly

Cím: Halott madárral

Alcím: Válogatott és új versek

Kiadó: Pro Pannonia

Hely / év: Pécs /1999

ISBN: 963 9079 43 X

Fülszöveg

Balla D. Károly (1957, Ungvár) a kárpátaljai magyar irodalom eredeti hangú, sokoldalú képviselője: ír verset és prózát, esszét és regényt, folyóiratot szerkesztett és könyvkiadót működtetett. A magyarországi folyóiratokban is rendszeresen publikál. Eddig megjelent tíz kötete között hat verseskönyv szerepel, melyek közül az első öt szülővárosában jelent meg, a hatodik Árokszélen címmel 1996-ban Pécsett látott napvilágot.

Több mint két évtized lírai terméséből született válogatás a jelen kötet: az erőteljes, ám néhol még kiforratlan indulástól a kilencvenes évek hangváltásáig, a feszesebb formák megjelenéséig, a tudatosan vállalt műgond megerősödéséig tekinti át a költői életművet, amely méltó arra, hogy a hazai olvasóközönség és szakma ítélőszéke elé kerüljön.

Ismertető

A kárpátaljai magyar kortárs költészet egyik legtermékenyebb és talán legjelentékenyebb költőjének bő két évtized termését áttekintő válogatása a Halott madárral. Balla D. Károly gondolati jellegű költészete fejlődése során egyre letisztultabb, egyre klasszikusabb formai keretek között jelenik meg: a kezdetek tévedhetetlenül pontos világlátásához még némi fésületlenség járult, ám a 80-as évek végétől a tiszta, feszes, puritánul csiszolt alakzatok jellemzik líráját, hogy azután művében termékeny műfajnak bizonyuljon az enigmatikus, az aforisztikus megfogalmazás is (Fabatkák című ciklus).

Balla D. Károly nem vallomásos költő, ritkán szól ki verséből, hiszen nem maga, hanem a világ, az emberiség és a magyarság sorsa foglalkoztatja, de olykor mégis "elszólja" magát: "Elmenni volna könnyebb. De megköt / egy rög, Egy dal (amely imának harsány, indulónak halk)" (Az egyetlen idő). E vallomás a hűségről szól, egész költészete talán ezt az értéket keresi; ha megjelölhető Balla D. lírájának egyetlen eszmei vezérfonala, az a hűség ábrázolata: hűség a társakhoz, a közösséghez, az emberi értékekhez, a nemzeti hagyományokhoz, a szülőföldhöz és Európához, Európa szelleméhez. (Rögtönzött vers kedvesemnek a kórházba; A szó; Kék zuhogás; Múlhatatlanul; A város; Nincs már oldás; Mint ősapánk; Szüret előtt, dombtetőn stb.). A hűség köré összpontosított világértelmezés adja Balla D. költészetének lényegét, vezérmotívumát, miközben mi sem áll távolabb tőle, mint a fellengzős-megfoghatatlan univerzalizmus. Szépség- és értékkeresése nem feledteti vele, milyen kegyetlen volt a múlt és mennyi szorongás, bánat van a jelenben; nem feledi, hogy Ungvárott fél évszázadig nem kondulhattak meg a harangok délben, vagy hogy Csernobilból indult útjára a sugárhalál, mégis van vigasza, talán csak a maga számára: "Fekszem a fűben, elalszom. A pír szele fagyva talál. / Jöhet szüret. Újboron ott pezseg éltem egésze" (Szüret előtt, dombtetőn).

Balla D. Károly a József Attilától Nagy Lászlón át ívelő hagyományvonulat egyéni hangú képviselője, folytatója, aki látens zenei alakzatokkal (Utólag; Ősz) és a whitmanni áradású szabadverssel (Bójasor; Három másodpercem), átütő erejű képi alakzatokkal (A végzet bolyhai) és klasszikus szonettkoszorúval (Hittel higgyem), elégikus-meditatív verssel (Táj sólymokkal; Fáradt szerelem) vagy épp Majakovszkijtól tanult lépcsős plakátverssel (Csak) egyforma biztonsággal bánik. Hatással volt rá számos előd és pályatárs - nekik rendre verset is szentel, mint Weöres Sándor és Füzesi Magda, József Attila és Fodor András, Takáts Gyula és Király László. Továbbá feltűnő, hogy verseiben képzőművészeti elementumokkal él, igen erős a képisége, grafikai ihletettsége, azután számos zenei, drámai vonatkozása is van költészetének, mintha csak az irodalom a társművészetek összegző fókuszát képezné, illetve rávetülne valamennyire.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000

Borító

A kötetről

(néhány további kritika szövege nem áll rendelkezésre)