Balla D. Károly
A kéjek hosszú éjén felhevülve
nagyhangú bátrak hőst lihegnek itt.
A gyávák melle nem emelkedik,
a síkba fekszenek, a nedves fűre,
s akár egy költő oszló életműve,
megfúlnak csendben másnap hajnalig,
figyelve férgek apró hangjait,
ahogy a föld alatt alájuk gyűlnek.
Bátraknak semmi helye nincsen itt,
nagy hősi keblük légszomj nem sebezte!
Dagadjanak csak fenn a büszke mellek,
de mégis boldogok, kik lent hevernek,
mert reggel oszló költők verseit
csámcsogja szét a férgek éhesebbje.