Rövidinterjú Balla D. Károllyal
Szonettek 2004-ben...csak nem rendet akarsz vinni a káoszba, amit világnak nevezünk...?
A káosz és rend aránya változatlan a világban. Amikor én itt majd összehozok pár tucat rendezett verssort, éppen akkor robban részeire egy meteor, akkor bomlik fel a testemben néhány ezer DNS, akkor válik dadogássá egy szélütött szájában az értelmes beszéd.
Nincsen tökéletes rend és nincsen teljes káosz. A szonettekbe hibás verslábak csúsznak, a felrobbant égitest részei önmagukban zárt rendszereket alkotnak, a DNS nukleotidjai maguk is összetett szabályok szerint felépült képződmények.
Szeretem a rendben a káoszt és szeretem a káoszban a rendet, szeretem egyik felől a másik felé mozdítani, amit megfogok. Az alkotás voltaképp nem egyéb, mint már létező rendszerekből újabb rendszerek létrehozása. Adott az ábécé, adott a fonémakészlet, adott a teljes magyar szókincs - ezek alaposan átstrukturált rendszerek. Egy szonett voltaképp nem más, mint egy új rend, egy kis új mikrokozmosz teremtése az adott elemekből. Mert szerény vagyok, nem is akarok én ezzel semmi mást, csak annyit, mint minden alkotó: osztozni a világ teremtésében.
Sztahanovista női trák istenség (Sztahanov + Zamolxe), mi más lenne a Zynthanova? Modern Utópia?
Zynthanova egy virtuális város a Tisza partján, a vajdasági Zentával átellenben (voltaképp: Újzenta). Megálmodóit és létrehozóit a zEtna webmagazin körül kialakult szellemi műhely tömöríti, róluk és a városról helyben lehet a legjobban tájékozódni (zETNA). Az alapítás projektumában szerény textusaimmal egyetlen kárpátaljaiként én is részt vettem, ezzel érdemeltem ki az ott-lakást, amelyet a város vezetése számomra a Fő utca 1-ben jelölt ki. Zynthanova társadalmi élete most van alakulóban, elkezdődött a szomszédolás. Én egy virtuális születésnapi és házavató bulival próbálok ehhez hozzájárulni, amelynek lényege, hogy egyrészt az összes városlakót, másrészt íróbarátaimat meghívtam egy nagyszabású szonett-játékra: az általam megadott rímekkel kell ötös és ötödfeles jambus-sorokat írniuk, amelyekből én, ha megfelelő mennyiségű "hozott anyagot" kapok, 47 valódi szonettet próbálok megalkotni. A beérkező sorokból összeálló "véletlen álszonettek"-ben való tobzódás képezi a születésnapot, a néhány napra rá elkészülő 47 szonett pedig, mint kollektív mű, a házavatás szimbolikus gesztusaként értelmezendő. A város főépítésze erre az alkalomra nyit meg egy új utcát, a Szonett-sort. Innen az interakció címe: Zynthanova, Szonett-sor. Annak megfejtését pedig, hogy miért éppen 47 szonett alkotja majd ezt a sort, az olvasók leleményességére bízom.
Külsejét tekintve megújult az UngParty, mi a helyzet a tartalommal?
A belbecs sem változott többet, mint a külcsín. A legnagyobb újítás az, hogy a szépirodalmi közleményeknek helyet adó Pánsípot és a különböző internetes "rendezvényeknek" helyet adó Szalont összevontam "szöveghely és interakciós színtér" alcímmel, így az itt előre eltervezett tematikus összeállítások és/vagy virtuális megmozdulások keretében közreadottak bizonyos mértékben elkülönülnek a "spontán" küldeményektől, ugyanakkor egybe is olvashatók velük. Mondhatnám úgy is, hogy eddig egy "hagyományos" irodalmi folyóirat és egy "napilap" lakott az UngParty cím alatt, most viszont mint egy webmagazin rovatai képeznek egységet. Szándékaim szerint legalábbis. A felfokozott olvasói érdeklődés talán annak a jele, hogy az új struktúra elnyerte a böngésző közönség tetszését. Ja és! Megváltozott a közvetlen elérhetőség címe is, éspedig: http://up.hhrf.org/
Kérdezett: Gergely Tamás
(2004)
Megjelent: KÁFÉ 2004. jan. 8., UngParty