Balla D. Károly
Remény vetül a felkavart arányba,
- vadoncba oltva még hazát cserél? -,
de mattra áll a kéjre kész világban,
és célt veszíthet, ősi hitregét.
Eső után még kőszoborrá válna
a zaj, ha hízna dús javak kegyén,
de elszürkül a kényszerű kokárda
és szénné ég a zengett költemény.
Tüzet zabálna habzó táltosod,
de hámba térül és akolhoz térdel,
kalandra vár egy elvetélt petével.
Szelek tarolnak fáradt dombokon,
a kéket szürke árnyalat lazítja -
s baglyoktól hangos estelek csalitja.
(1995)