Balla D. Károly
akár a bárgyú, nyála-folyó képzetek
is meredhetnének erre a sosem látott tájra
- elveszített, kitaszított tartomány -,
amelyben a kétlaki álmok rejtett vágya
szemérmeskedik falak tövén, mint gyér homály;
a fagyoktól, jégtől mart betonok sebét
kétkedve tapogatja a sötétség Tamása,
pedig a kényszer élveteg, a hit meg elvetél -
nincsen, kínod aki jogra váltsa,
az éj borul rád, égboltnyi szemfedél;
akár a bárgyú, nyála folyó képzetek
is meredhetnének erre a tájra,
vagy repce verhetné fel az árokszéleket;
de nem: ide úgysem téved
sunyi pásztorok farkas-terelte nyája -
- a béna, eszes koldus kéreget;
találni kellene, építeni talán
egy régi, elfelejtett várat,
amelyben fényes gyolcsokat vegyít a szélbe
a hiányokkal teljes, magára büszke alázat;
akár a bárgyú, nyála folyó képzetek
is meredhetnének a tájra,
vagy repce verhetné fel a sosem-látott árokszéleket,
- de nem: éles szemek forognak,
a béna, eszes koldus biztos kézzel kéreget.
(1994)