Balla D. Károly
Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.
*
Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.
*
Ha mindig fénybe
nézel, nem ismered meg
az árnyékodat.
*
Köd ül a tájon.
Derengés helyez mindent
kívül hatályon.
*
Kútba néztél. A
büszke zenitet láttad
gyáván reszketni.
*
Nincsen egyebed:
pár tenyérvonal – és a
Világegyetem.
*
Félig fordultál
felé, mégis egészen
felé fordultál.
*
Az idő csak áll.
Te haladsz oszlopai
között előre.
Megjelent: 2000 folyóirat, 2008/július-augusztus