Fél zsák krumpli

Balla D. Károly

Fél zsák krumpli

Vajon mit tudhat Kárpátaljáról az, aki kizárólag magyarországi médiumokból szerzi információt, aki soha nem járt a vidéken, nem beszélt itteniekkel, nem olvasott tanulmányokat, felméréseket, hanem csupán a napi hírközlés szintjén tájékozódik? Már csak ott vannak igazi magyarok, már csak ott él a hagyomány, ott őrzik a nagy szegénységben is a lángot. Mennyi sorscsapás, mennyi sérelem – és mekkora hit, milyen nemes élni akarás! Ezt sugallja a híradások egyik része. A másik  folyton felfedezi a spanyolviaszt, naiv rácsodálkozással ámul el köztudott dolgokon. Ezt a magatartást a többször idézett, mint valóban elhangzott frázissal lehetne érzékeltetni: „És hol tetszett ilyen szépen megtanulni magyarul?”, de ide társítható az időkomplexus is, amikor az idegen meghökken azon, hogy  hivatalosan ugyan egy órával előrébb jár errefelé az idő, ám a helyi magyarok nem Kijev, hanem Budapest szerint orientálódnak.

A harmadik típust a szenzációs hírek, bombasztikus riportok képezik. Szó se róla, a valóságanyag adott ehhez, az egészségügyi ellátás tényleg botrányos, valóban vannak kéregető gyerekek, jelentős a munkanélküliség és a bűnözés, alacsonyak a fizetések, sokan élnek csempészésből és piacolásból, sok a rozzant kocsi és bizony látni dülöngélő részegeket is. Ha azonban mindezt túllihegik és feltupírozzák, ha a tudósítás hemzseg a tárgyi hibáktól és ha a riporter csak krumplin és kukoricán tengődő falvakat látva nem veszi észre a gazdaság dinamikus fejlődését, a vállalkozói szféra folyamatos erősödését, azt, hogy az utak mentén kilométerenként épülnek új benzinkutak, hogy a lepukkant Ladák mellett már több a nyugati kocsi és a terepjáró, hogy egyre-másra nyílnak az árutól roskadozó szupermarketek, akkor az ilyen riport bizony semmivel sem nyújt hitelesebb képet, mint a népi idillt megidézők.

A kárpátaljai embert sértik ezek a torzítások. Erről most aktuálisan értesülhetünk egyetlen internetes hírportálunk fórumából. Előbb a TV2-n sugárzott egyik riportműsor váltott ki heves indulatokat, majd a minap a Népszabadságban megjelent cikk keltett felháborodást. Előbbit nem láttam, utóbbit viszont olvastam, és magam is elcsodálkoztam azon, a leghitelesebbnek tartott országos napilap miért ad teret ilyen félrevezető írásnak. Az egyoldalú megközelítést szerencsére hiteltelenné teszi a sok pontatlanság és tévedés, de hát az itt élőkön kívül vajon ki veszi észre, hogy az újságíró még két sajtóorgánumunk címét sem tudta pontosan lejegyezni. Többek között azét sem, amelynek a fórumában az olvasók most róla szedik le a keresztvizet.

A szenzációkeltésről egy másik újság, a Magyar Hírlap cikke is eszembe jut. A Magyar Írószövetség szorult anyagi helyzetéről tudósító interjúból azt is megtudjuk, a tagság harmadát határon túliak teszik ki, az utolsó mondatában pedig arról olvashatni, hogy valaki kevéske fűtenivalót ajánlott fel a bajba jutott szervezetnek. Az inkább csak mellékes érdekességként említett jelentéktelen tény a lapnál annyira felértékelődött, hogy címbe emelték, hadd harapjon rá a gyanútlan olvasó: „Két mázsa tűzifa az írószövetségnek”.

Gondoltam, megtoldom az adományt fél zsák jófajta nagydobronyi krumplival. Sőt, címnek is ezt adom.

Megjelent: Új Szó (Pozson), 2006. dec. 23.