Jégárban

Balla D. Károly

Jégárban

Csak el ne menj a megváltás előtt,

mikor a jégen felrian a lomha

halál unottan álmatag hatalma.

Nyakadban átok, ég a szemfedőd,

neked bérli az erre járt idő,

hogy arcod üres helyét eltakarjad.

Már lassú árban víz alatt a falvak,

és kedvenc fád a sodrásban kidőlt,

de te csak nézd az élveteg dagályt,

az égre kémlelj tört jegek mögül,

s mikor a színre kékes fény vetül,

ne firtasd azt, hogy mért nevetnek mások.

Fogadd el azt, mi holtodig aláz,

– és fel is old, ha lesz maradásod.