Vezérlő
Balla D. Károly
Vezérlő
Lehet már bárki, szállhat szárnyakon,
tárulkozzon, akár halálos ártalom,
mutasson bátran bármely arcot fel, midőn
mohó keze matat egy könnyű nőn.
Lehet már bárki, önmaga. Ne félj,
ha úgy találja, túlontúl kevély
lehet e kényszerű szerep, amit
kiszabhat rá a "benned bíztam"-hit.
Lehet már Más is, játsszon, mit neked,
hisz egyre gyűlnek már a színterek
keze alá, akár okos alattvalók
kínálta harácsok, önkéntes adók.
Lehet már széteső és gyenge, tétova,
lessék csak mind, vajon mi módon és hova
vezet az egynek mondott hosszú út,
ha kények dúlják fel az elhagyott falut.
Övé lehet a város is, ahogy
a bölcsek bölcse most is térdre rogy,
ha frissen sült malasztra meghívod,
hogy kis kegyelmen térjen el a jog.
Lehet már bárki, sínre fekhet bár,
a gyorsvonat egy méterre megáll -
és körbeveszik füstölgő ködök,
ha bősz bikája sír, mikor halálra döf. -
Lehet már bárki, Más, Ő, tenmagad,
midőn keze egy könnyű nőn matat;
mutathat képet, mondhat jóslatot,
szájába illik: "vezéred vagyok".
(1997)