Zsomcike Fruzsina versei
Voltunk
Elsorvadt, kiszáradt kóróként
élek.
Tarka képzeletem nem kutat
téged.
Lelkem Hádésszal barátságban
van.
Sötétben tétován megkísértem
magam.
Mint Perszephone ki a magot
megette.
Maradnék a föld alatt mélyen
helyette.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Voltam
Nem zavarják szemem a fények.
A csillagra sem figyelek már,
nem látom szépnek.
Hiányod mozaikját hajnalokba takarom.
Álmomban a tér-képed
újra alkotom.
Saulként, vakon
járok rendületlen Damaszkuszi utamon.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Voltál
Homlokom a törzsnek döntve
állok a fák alatt.
Könnyes szemmel búcsúztatom
elmosódó árnyadat.
Konokul tör rám a félelem,
lecsukom szemem.
Sorsom félszegen
újra fércelem.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Nem
Kezem mindig a kezedet kereste.
a semmit markolásztam helyette.
Érzéseim dimenzióin át meg áthajózva
Lehajtom fejem magamban motyogva
Mondogatom, így vagy úgy kell lennie,
Egy másik világ határán lebegve
rongyolódott, kopott rám a gonosz este
Maga alá temetett rútul a magány
a kiürült szoba falán árnyékok sincsenek.
Miről is mesélhetnék most neked?
Arról, hogy rettegek,
figyelem lélegzeted.
Arról, hogy sírok, ne féljek
Arról, hogy mégis félek,
hörgésed hangját
nem hallom zenének
Arról, hogy ijedten lapítok szorongva
Arról, hogy megbújok egy sarokba,
Körmömmel sebet vájok a karomba.
Ha jönnek a fehér köpenyesek zsarolón néznek,
láthatatlanná téve téged, várják döntésemet
Arról, hogy őrizlek mint cerberus, vagy hűséges kutya
Nehogy elvegyen tőlem a realitás hideg számtana
Mikor a halál sunyin oson majd feléd
Ráüvölthessek, az én életem legyen a tiéd!
Arról, hogy ordítok, ne Őt rabold fosztogasd!
Ne szívd el élete erejét!
Mert nélküle nem élek
Semmit nem ér e puszta lét!
Nem engedlek el!
Reggel
Orromban a karbol undorító szaga
kölnivel keveredő illata
rossz érzéseim elkergetem
ijedtség futása, látszik lépteimen
Szemem az ágyadnál hagyom
figyeljenek most is e hajnalon
Könnyeim titokban elkenem
mosolygok rád, kezdődik a reggelem
Füledbe sugdosok szerelmes szavakat
félve simítom gyönyörű hajadat
Tenyerem a szívedre takarom
érzem dobbanását
Magamat nyugtatom.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Veled
Ujjaim kutatják barázdált arcodat.
Rajta az idő véste árkokat.
Gyöngyfátyol takarja a szavakat.
Szívünk lüktetése hordozza a titkokat.
Gondolatolvasók lettünk a szerelemben.
Nem találom magam, valahol elveszthettem.
Hajunk keveredik, ahogy arcunk összeér.
A mosoly az enyém, mely mindennel felér.
Hallgatjuk az eső csendes koppanását.
Szoros az ölelésed, nem bírom tovább.
Tekinteted vonz, mint méhet a virág illata.
Tudom, a szívem ma sem viszem haza.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?