Kovács Lilla Katalin - Polla -: Téged kétszer számoltalak
Megtörtént eset alapján
Fiatalok voltak és szépek. Csaba azonnal rajta felejtette szemét Nóri karcsú termetén, hosszú lábain, dús fekete haján. Nórinak megtetszett a fiú széles válla, világosbarna, vállát verdeső, hullámos haja. A tetszésből szerelem, a szerelemből házasság lett, a házasságból pedig egy kislány született, aki örökölte anyja szép arcát és apja hullámos fürtjeit.
Panni már óvodába járt, amikor egy rutin vizsgálaton Nóri mellében csomót észlelt az orvos. A szövettani vizsgálat eredménye pozitív lett.
- Először megvizsgáljuk, hogy lokális-e a tumor, s ha igen, akkor műtéti úton eltávolítjuk - mondta az orvos. Nóri belekerült az egészségügy gépezetébe.
Ct, laborvizsgálatok, mellkas röntgen, orvosok, asszisztensnők, időpontok.
A műtét reggelén Apa átjött hozzájuk, hogy elvigye Pannit az óvodába, ők pedig Anyával és Csabával együtt indultak a kórházba. Nóri addig integetett a kocsiból kislányának és édesapjának, amíg csak látta őket, aztán előrefordult s egész úton kezét az ölében összekulcsolva ült, elrévedő tekintettel, szótlanul. Csaba sem beszélt sokat, mindössze a forgalomra tett néhány megjegyzést és néha lopva a feleségére pillantott.
A műtét után Nóri arra ébredt, hogy ágya mellett a férje és az orvos beszélget.
- Minden rendben ment - mondta az orvos -, pár nap múlva hazamehet a felesége, de néhány hét múlva újra be kell feküdnie a kórházba kezelésre.
Amilyen gyorsan felépült Nóri a műtétből, olyan nehezen viselte a kemoterápiás kezelést. Csaba beosztása megváltozott, ezért csak hétvégeken tudott jönni látogatni, hiszen helyt kellett állnia a munkahelyén, munka után pedig Panna töltötte ki minden idejét. Igaz, naponta többször is telefonált és anyósával mindennap beküldött valami kis ajándékot a feleségének. Néha édességet vagy gyümölcsöt, máskor pedig Panni rajzát mosolygós napocskáról, tarka cicáról, sokszínű szivárványról.
Anya mindennap ott volt vele a kórházban. Ült mellette, simogatta a kezét, olvasott neki, tartotta a tálat, amikor Nóri nagyon rosszul volt. A kemoterápia második hetében találta az első kihullott hajcsomót a párnáján. Másnap már csomókban szedegette össze a párnáról fekete fürtjeit, néhány nap alatt pedig az összes haja kihullott. Reggel a mosdóban döbbenten nézte, hova lett szépsége. Karikás szemű, sápadt arcú, kopasz fejű nő nézett rá vissza kétségbeesett tekintettel a tükörből.
Anya másnap egy vidám színű, divatos sapkát vett elő a táskájából, s amikor délután Csaba megérkezett Nóri már abban fogadta. Ám tudta, hogy csupán haladékot kapott.
Nóri egész életében szép volt. Megszokta a rajongó tekinteteket és érezte, hogy férje mennyire büszke arra, hogy a férfiak megfordulnak felesége után az utcán. Ha hazatér a kórházból nem hordhat állandóan sapkát vagy kendőt, előbb-utóbb el kell viselnie Csaba tekintetét, amikor meglátja, mivé lett a felesége.
- Ne gyötörd magad Nórikám - simogatta meg az arcát Csaba. – Tudod, hogy nekem mindig te leszel a legszebb!
Nóri odabújt hozzá és kezével vágyódóan beletúrt Csaba hosszú hajába.
Azon a napon, amikor véget ért a kezelés, Csaba szabadságot vett ki, hogy hazavihesse feleségét. Nóri örömmel nézett szét a lakásban, majd kipakolt néhány piperecikket a táskájából és a fürdőszoba felé indult.
- Lezuhanyozom magamról a kórháznak még a szagát is – mondta mosolyogva férjének.
Megnyitotta a csapot, előkészítette a köntösét, majd a tükör elé állt.
Lassan lehúzta fejéről a kendőt, aztán csak állt, tágra nyílt, semmit nem látó szemekkel. Ebben a pillanatban lépett be Csaba.
- Nóri, arra gondoltam, hogy ebéd után elhozom Pannit és… - A férfi döbbenten elhallgatott.
Nóri sem szólt, csak nézték egymást a tükörből egy végtelennek tűnő pillanatig. Aztán Nóri lassan megfordult és megtörte a csendet.
- Csak haj Csabi – mondta halkan –, majd kinő újra. - S vigasztaló ölelésre vágyva lépett egyet a férje felé. Ám Csaba keze már a kilincsen volt.
- Ne haragudj, de nekem most el kell mennem - hadarta a férfi és kirohant a fürdőszobából.
Nóri lassan leereszkedett a kád szélére és kezébe temette az arcát.
- Mi lesz velünk - suttogta halkan - hisz ki tudja, hány kezelésen kell még átesnem?
S ha mégsem sikerül megállítani a rákot és le kell venni a mellem, akkor mi lesz? Édes istenem, mi lesz mivelünk?
Lezuhanyozott, kiterítette száradni a törölközőt, helyére tett néhány holmit a táskájából, de Csaba még mindig nem jött vissza. Testileg, lelkileg kimerülten feküdt az ágyba, de nem tudott elaludni. Már egy óra is elmúlt, amikor meghallotta a kulcs zörgését.
- Ki lehet az - gondoltan riadtan -, megjött Csaba, vagy talán Anya érkezett? Ha Anya jött, mit fogok mondani, ha megkérdezi, hol van a férjem és miért hagyott magamra?
Az ajtóban Csaba állt. Amikor Nóri megpillantotta, először a szájához kapta kezét döbbenetében, majd kiugrott az ágyból és kacagva kapaszkodott férje vállába.
- Csabi! Mit csináltál magaddal, te meg vagy őrülve?!
Csaba zavartan simított végig simára borotvált fején.
- Miért? Ez csak haj, majd kinő. Te is ezt mondtad.
Nóri abbahagyta a nevetést, befészkelte magát férje ölelésébe s könnyes szemekkel motyogta:
- A kórházban nagyon sok időm volt arra, hogy végiggondoljam az eddigi életemet. Történtek velem rossz dolgok is, mint például ez a betegség, de rájöttem, hogy sokkal több jó dologban van részem, mint rosszban. Szeretem a munkámat, élnek a szüleim, szép lakásunk van, született egy gyönyörű kislányom. De szeretném, hogy tudd Csaba, mikor arra a sok áldásra gondoltam, amit az élettől kaptam, téged kétszer számoltalak.
Igen. Téged mindig kétszer számoltalak.