Szeicz János dr. versei

.

Álmodban néha ott leszek

Álmodban

néha majd meglátogatlak,

mint régi jó barát jövök.

Szép csendesen,

léptem oly nesztelen lesz,

mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek

és átölellek lágyan,

miként tájat a néma éj.

Csak nézem

arcodon az ifjúságod,

óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben

az édes álom úszik,

szemöldöködnek szép ívét

csodálom,

időm múltán tűnődve.

Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg

szépségeddel be telten,

szavak nélkül tovább megyek.

Reménykedem,

álmodból tán fölrezzensz,

és kérsz, maradjak ott veled.