Félelmes csendben
tellnek az esték,
halkan pattog a festék
érzelmeink vak keretén,
csorba üvegén
nem remeg a fény,
csak nyikorog rozsdás sarkain
a társas magány.
Ugye neked is kín?
2010. szeptember 16., 09:20:29
Amikor még kicsi voltam,
bizony akkor azt gondoltam,
minden szőnyeg tud repülni,
egyszerűen rá kell ülni.
Akkor én most kipróbálom,
valóság ez, vagy jó álom.
Itt egy kicsi szőnyeg darab.
Na! Lássuk csak, hogyan halad!
Gyí, te szőnyeg! Gyí, előre!
Szálljunk ki a zöld mezőre!
Ám, hiába biztatgattam,
meg sem moccant ő alattam.
Anya így szólt: kicsi butám,
hisz’ repülni nem mind tud ám!
Csak az, melyik olyan fajta,
varázsszőnyeg-motor hajtja.
2010. május 12., 11:01:14
Ezek az apró ráncaid szépek,
mit homlokodra véstek az évek.
Mosolyod táncára várnak,
szemed sarkán sorba állnak..
Az összegyűjtött szeretet
Belőlük huncutkodva integet.
karolva egymást össze
mintha kérdenék, jössz-e.
Ráncaim igenlő szavára
kettősük körbe körbejárja,
piszén az orrod mentén,
rejtőzve szám szegletén.
Míg közös táncot járnak,
tükrömben szép ráncok várnak.
Matos Maja
2010. január 28., 10:03:14
Némán, állva, boldogtalan,
Bokor, cserje mozdulatlan.
Várnak valamire csendben,
Nyártemető szeptemberben.
Szőke, szép nyár csábos csókja,
Hiányát mind visszasírja.
Szeretnék, hogy búcsút intsen,
Bár keze rajt’ a kilincsen.
Aztán gyorsan, huss!- elillan,
Mosolyának fénye villan.
Felváltja egy új szereplő,
Leveleket sepergető,
Hideg, ködös, esőt termő
Borongós, bús őszi idő.
Ám addig még egyszer bújva
Fellobban vad tüze újra.
Édes, langyos, szép napokkal,
Játszadozik a bokrokkal.
Cirógatja, dédelgeti,
Rőt avarral mind befedi.
Majd bíborrá csókolgatja
Végül mégis csak elhagyja.
Megsiratja erdő, mező,
Nyirkos hideg őszi eső.
Hűlt avarban, térdig sárban
Vacognak szerelmi lázban.
Matos Maja
2008. március 02., 22:35:39