Violet versei
2010/10/02
Megfulladt a mólónál az a
száz meg még egy annyi éjszaka,
amit színes papírokból hajtogatva
megálmodtunk az ég alatt;
Még amikor a levendula-mezőn
kergetőzve hajszoltuk egymást
és a leheletnyi csókunk - hittük
akkor - két világ résébe zárt.
De most csak megszáradt lábnyomok
mutatják, hogy valaha ott jártunk,
a halványan parázsló emlék a
szélcsengő akkordjain elszáguld.
Kihűlt sóhajokat hagyva maga
után átfesti lelkemet a pillanat,
de az üres jelen és a tétova jövő
a rajzlapon foltokban itt marad.
Violet
Violet