Anyám fehér felhő,
Apám néma bánat,
Anyám tiszta égbolt,
Apám már nem árthat.
Apám régen elment,
Anyám virág szirma,
Apám koporsóban,
Anyám dala néma.
Apámért a könnyem
hullik évek óta.
Anyámért a szívem
hasad meg naponta.
Apám emlékében
ott lakik a vétek.
Anyám szép lelkében
angyalok zenélnek.
Apámnak bűnei
mind a múltba vesznek.
Anyámnak könnyei
egyre csak peregnek.
Apám már csak emlék
elvitte a nem lét.
Anyám azt suttogja:
-Úgy utána mennék.
2010. szeptember 17., 11:42:10
Szép nyári reggelen
izzadt a pendelyem,
kivet az ágyam,
amiben háltam,
s a helyem éjjel
nem találtam.
Fölkelnék én, mint a paraszt,
kire irdatlan munka vár,
begazolt az egész határ,
terményét elvitte már az ár.
Fölkelnék én, de nem tudok,
belém fogódznak a bajok,
fáj itt, meg ott, s egy vén kokott
padlót fogott, ahogy szokott.
Kies szép nyári reggelen,
bambán ülök a szőnyegen,
próbálok lábra állni,
egyensúlyra találni,
így piszmogok magam körül,
nem mondom, hogy szívem örül.
Maradok hát földhöz ragadt,
a csúzom nyúz, hozzám tapadt,
akár egy régi hű barát,
kísér sok sajgó éven át.
2010. szeptember 19., 09:15:05