Vörös Liliom versei:

 

Egy régi emlékfoszlány sétált át a szobán,

majd megállt hirtelen a napszín függönyön,

s míg én gyönyörködtem édes illatán,

vad ajka láz-örömmel tükrözte gyönyöröm.

Szinte már teste volt az egész pillanatnak,

kacér szemében csillogott a vágy,

a lángszínű percek szálakra hasadtak,

s mire feleszméltem, már osont is tovább.

Valahol ott vársz rám...

2010-07-09.

Valahol ott vársz rám, túl a hallgatáson,

túl a bús ősz ázott magányán,

a Napba simuló felhőhasadáson,

túl a dajkáló sugár aranyán.

Valahol ott vársz rám, szelíd türelemmel

csodavilágunk száz meséin túl,

nyári éjjelekben rejtőző meleggel,

mely ölpuha, selymes emlékekbe hull.

Valahol ott vársz rám minden esthomályban,

minden derűs arc vonásain túl,

minden szenvedélyes, olthatatlan vágyban,

mely, mint forró láva föld méhébe fúl.

Valahol ott vársz rám minden édes ízben

hol a perc méze mindig visszacsókol,

csöndet megszegő, Istent áldó hitben,

hol leggyönyörűbb dallam angyalhangon szól.

Valahol ott vársz rám, hol súlytalan az élet,

sosem írt míves verseim mögött,

a kövekbe dermedt múlt hidegében

Te vagy a mindenség ég és föld között.

A szerelem olyan

 

A szerelem olyan, mint a tiszta csend,

mely megigéz, majd csordultig betölt

és ha józanságra parancsol a rend

Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,

fél-delíriumban csókol, becézget, imád

majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,

őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,

hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny

de önmagát tagadni a szív képtelen

még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,

egy puszta érintéstől lángokba borít

kiismerhetetlen, akár Isten titka

ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

Azt akarom

Azt akarom, hogy lángod fájón égjen,

sóhajod szavába szakadjon a lelkem

s egy életen át ifjú fejjel, vénen,

csak a Te szíved szeressen még engem.

Azt akarom, hogy viharedzett sorsom

és mélyembe búvó sok vesztett remény

a Te tenyeredben építsenek otthont,

belőlük csirázzon ki a szenvedély.

Azt akarom, hogy forrjon vágyam vére

és jéggé hűljön, ha majd nem leszel,

hogy együtt táncoljunk az élet zenéjére,

hogy minden utam hozzád vigyen el.