Kormányos Sándor versei:

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Beküldte: kormanyossanyi

koma

2010. június 18., 09:58:02

Nem dúdolhatok...

Dallamtalan csönd botorkál

bennem, napra nap

visszhangzik a némaság, ha

megszólítalak.

Hangok nélkül súgja vissza

amit már tudok,

dal voltál, s én többé soha

nem dúdolhatok...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Vasalás

Ma ott simítok az időn végig

hol gyűröttek az évek,

és emlékeink fodrai

a mával összeérnek.

A napok ráncait vasalgatom,

de minden mozdulatban

csak azt érzem, ha folytatom,

még összegyűröm jobban...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Március

Fürdik a fény a nád-tocsogókban

jó szagú álmot ringat a rét,

illan a szellő langy mosolyával

fésüli át a fák tetejét.

Vágya ha pattan zöld szemű rügynek

cinke dalától hangos a táj,

zeng a magasban szárnyal a széllel

hirdeti: most már nyitni muszáj!

Hajlik a fűzfa szőke hajában

árad a fénnyel víg kacagás,

átfut a tájon messzire lüktet

újra a ritmus: szívdobogás.

(2009. március 1.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Hiány

Az érzésre feszült gondolatok

most pattanó húrrá pengenek

s egy szívdobbanásra ráölelve

mint vágy-verte dallam, zengenek.

Majd hosszú sóhajra hangolódva

elszállnak utánad messzire.

Én mindig tudtam, hiányzol majd:

De sosem hittem, hogy ennyire...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Anyám

Csak nálad lelem elillant

melegét a szónak,

lágyan ringó dallamát a

régi altatónak.

Csak itt simíthat hangja még

suttogó meséknek,

ha mosolyodtól felhőtlen

kékje lesz az égnek.

Ha kötényedbe temetné

arcomat a bánat,

hozzád futok, úgy mint régen,

megnyugodni nálad.

A rohanó perc kedvedért

bár megállna, anyám,

és hidd el, hogyha tehetném,

én megállítanám...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Újra otthon

Lebben az idő köd-ruhája,

már nem szab határt a képzelet,

s a múltba néző gondolat most

szabadon száll a rét felett.

Mind ami elmúlt itt maradt, hisz

az eltűnt gyermekkor nyarát

még ott ringatják ágaik közt

a göcsörtös, vén almafák.

A dűlőutak homokjában,

ha keresnél süppedt lépteket,

majd oldalba bök a régi lány,

és csilingelve rád nevet.

Megfoghatod a kezét újra

szaladhatsz vele a réteken,

tűzhetsz hajába vadvirágot,

hogy mosolya még szebb legyen.

Mind ami elmúlt megmaradt, hisz

az eltűnt gyermekkor nyarát

még itt ringatják ágaik közt

a göcsörtös, vén almafák.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Vers vagy bennem...

Egy vers van bennem, dallamokból

fonódott ezer szóvirág

de hangjait csak én hallhatom,

rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,

csak mondogatom szótlanul,

egy vers, amellyé lettél bennem

örökre - leírhatatlanul...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

A szavakon túl....

A szavakon túl

elcsuklott a hangom,

fölényes mosollyal

simult rám a csend,

hosszasan rezgő

sóhaj lett a mondat,

szavak helyett

itt hallgatás a rend.

A szavakon túl

nincsenek már álmok,

csak kifulladt vágyak,

és furcsa néma gyász,

szívem monoton

tompa ritmusára,

csóktalan csöndek

árnyéka vigyáz.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Az alkotó hozzáfűzése:

Vers: Kormányos Sándor,

Zeneszerző, előadó: Karády István.

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=819&catid=main

Az este...

Az este halkan elköszönt

s Te jössz majd, rezzenésnyi csönd

moccan a nyíló éjszakán

a nyújtózkodó vágy után.

Ajtómon soha nem zörögsz,

megérzem mégis, hogyha jössz,

mint hervadt virág-illatot

szórod körém a tegnapot.

Hagyj már békén! Csak fájdalom

lehetsz nekem, s nem vállalom

újra mi elmúlt, azt hiszem:

Csak kapni akarsz, adni nem...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Nagyapám a bort szerette..

Nagyapám a bort szerette

s nem volt ritka alkalom,

hogy ebéd közben hasas üveg

díszelgett az asztalon.

Emlékszem rá, zöld üveg volt

fehér csatos, cifra jószág

de folyton üres, töltögetni

igen-igen sűrűn hordták.

Nagyanyám a pincekulcsot

eldugdosta, rejtegette,

de mindhiába mert az öreg

előbb-utóbb megkereste.

Így hát olykor előfordult,

hogy délután már nótaszó

zengett végig az akácoson,

ha beborozott nagyapó.

Hasadt a dal, dülöngélve

nótázgatott a jó öreg,

arról, hogy lám, a szíve titkát

nem mondhatja el senkinek.

Nagyapám a bort szerette,

hát sűrűn volt rá alkalom,

hogy ebéd után, horkolása

visszhangzott az udvaron.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Nemvers

Nem vers ez

csak néhány

fáradt gondolat

billeg tétován

a merev tekintettel

menetelő éjszaka

sötét szempilláin

nem vers ez

csak görnyedt álmok

törött szilánkjait

szedegetem ki

a sosemvolt percek

messze csosszant

szél-fújta

lábnyomából

nem vers ez

csak a remények

hullócsillagait

kísérem figyelemmel

minden éjszaka

anélkül hogy kívánnék

valamit...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Az este...

Az este halkan elköszönt

s Te jössz majd, rezzenésnyi csönd

moccan a nyíló éjszakán

a nyújtózkodó vágy után.

Ajtómon soha nem zörögsz,

megérzem mégis, hogyha jössz,

mint hervadt virág-illatot

szórod körém a tegnapot.

Hagyj már békén! Csak fájdalom

lehetsz nekem, s nem vállalom

újra mi elmúlt, azt hiszem:

Csak kapni akarsz, adni nem...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Folyton-folyvást...

Folyton-folyvást

szüntelen

meg kell veled

küzdenem,

mindig, könnyes

csókosan,

boldogtalan

boldogan.

Háború ez,

vad csata,

vérző vágyak

illata

száll köröttünk

szárnyakon

vergődik a

fájdalom.

Folyton-folyvást

szüntelen

tart e néma

küzdelem.

Győznöm kell, hisz

nincs erőm

lerogyni a

harcmezőn.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Halkan zümmögő...

Halkan zümmögő

őszidő

bánat húrjait

pengető

illanó percről

rég halott

vágyakról dúdol

dallamot.

Álmosan zsongó

őszidő

nehéz a sóhaj

mint a kő

körbefon érzem

köd-falú

átláthatatlan

mélabú.

Bennem bolyongó

őszidő

foszlott álmokon

lépkedő

elindul este

s reggelig

utat tapos a

szívemig.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Csend

Vágy voltam, mámoros, repkedő,

megöltél, azóta csend vagyok,

makacs hálót szövök köréd

és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned

és nem leszek többé oltalom,

bár hozzád bújok, átölellek,

de megöllek én is, jól tudom.

Támad a tél...

Zúzmara hullik hó-szagú ködben

fagy dala zenget jég-muzsikát,

fellegek hoznak messze havasról

álmot a fáknak téli ruhát.

Távoli hangú förgeteg indul

félelem dermed túl moraján,

hó kavarog, ha lendül a karja

ágakat tördel a fák derekán.

Ostora pattog vad suhogással

zúdul a tájra csapkod a szél,

zord mosolyától döbben az erdő

fagy foga villan, támad a tél.

Nem tudom már...

Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben,

ma este ködbe rejtőzik a táj,

fák árnya dereng sűrű néma csöndben,

rezdülő titkot sző a félhomály.

Bokrok tövében, nedves holt avarban

álmodik néhány fáradt pillanat,

amely még ősszel hullott le a földre

utánad hajló, síró fák alatt.

Elillant álmok, emlékek suhannak,

mosolyod fénye már régen elveszett,

hangod csak elhalt suttogás a szélben,

egy illúzió, mit vágyam kergetett.

Nyomodban járok, emlék-szőtte ködben

e vágyakra hulló fázós alkonyon,

magukkal hívnak elfáradt remények,

megyek, hogy miért, már magam sem tudom.

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Melankólia

Kifosztott, árva némaság,

elhervadt mezők gyásza,

színe-vesztett alkonyok

fúlnak az éjszakákba.

Tűnődő álmok, arctalan

moccanó tompa bánat,

kinyújtózva ad helyet

bennünk a hallgatásnak.