Embedded Files
Alsókubini hajnal
valami
a hold fényéből
itt maradt
reggelre
még a fákon
ezüstbe öltözött
madarak
a fémszínű
fenyőfaágon
szárnyukon
az éj sötét fátyla
mint
a vizes vászon
borult a tájra
valami
itt maradt
egy suhanó angyal
lila árnya
kapaszkodik
egy madártrillába
Tar Béla
ne vidd magaddal
2011. szeptember 22.
ne vidd magaddal
hajad suhogását
hangod meleg zenéjét
mert a láz fűti
már csak a vérem
szemem zárt ege
havazni készül
ne vidd magaddal
csókod remegését
félszavak
bűvös titkait a szádon
lásd
csillaghullás lett
a vágyból
arcomon ökölcsapás
az éj simítása
Kerted ünnep utáni csöndje
s akkor
fekszel némán a réten
a föld hasüregei megtelnek vérrel
kerted ünnep utáni csöndjében
rózsák szájára cserepesedik az illat
fekszel
egyedül figyeled az ég taván evakuáló felhőket
/gyolcsfehér álmok kapaszkodnak
a lebegő ökörnyál hártyáiba/
távol tőled hajlott hátú városok
sárga villamosai csörömpölnek
részeg ének botorkál
sikátorok vékony hajszálereiben
kopott bábokat ráncigál az ezeréves szél
míg szíved tépett hajú cédrusát
körüldöngi az idő
kikötnek benned a lét törött árbocú hajói:
önjelölt világmegváltók
hamiskártyások
tenyérjósok és lókupecek
szállnak ki partjaidra hogy alkudozzanak értékeidre
hogy kiárusítsák azt mit megmentettél
magadból
magadnak
már reménytelenül fogy a nap benned
dér borul bordáid kerítésére
s erdők havas mélyén asszonyod
halott gyermeket szül
/erdők havas mélyén vágyad elvetél/
a feszülő combok között
öklömnyi hervadt virág az öröklét
szennyes folyók támadnak hátba
fuldokló rózsákat sodor szemedbe az ár
míg magadra öleled a feléd kilőtt nyilakat
1988.Szernye, Kárpátalja
Tar Béla
én leszek
arcodon
hópihe
nyelveden
elmorzsolt
ige
ajkadon
csókok lángnyoma
én leszek
a csók maga
ha majd
mint alvadt vérdarab
tavadba
csobban az alkonyat
ott
velem zúg
és sír a sás
a naplemente-tollvonás
ha felizzik
a papír-ég
a nádassal
a szívem ég
s olvadnak a hópihék
Tar Béla
Page updated
Google Sites
Report abuse