Ametist versei:

2010. április 13., 08:02:59

Jó reggelt!

a még vaksötét,

bársony-puhán dereng az ég,

s alig pirkad a láthatár,

már megszólal egy kismadár...

Félénk kis hangja élesen

hasít a csöndbe, fényesen,

a csöppnyi rés utat talál,

s kigyúl az első napsugár...

Amott a sápadt Napkorong

a hegy mögött most felborong:

aranyló tányér, égi jel, és

minden madár énekel...

Új Tavaszt, új napot köszönt,

az ének szárnyal odafönt -

betölti szívünk dallamát:

Jó reggelt! Ébredj föl, Világ!

Fekete pillangó

Riadt, fekete pillangó a

bánat: magány sötét üvegfalának

csapódik, és lehull...

Tépett, szomorú

szárnyak vergődő táncot

járnak, s a fény nincs sehol...

Síró hangok neszeznek, és

árnyékok legyeznek homályos,

áttetsző falon...

Kint hajnal ébredez: utolsó,

haláltánca ez, vagy kirepül a

tárt ablakon?

2010. március 27., 10:02:01

Nyár éjszaka

Ring a hullám

ring a tó -

édes álom

ringató...

dalra kél az

esti szél

hallgatom, hogy

mit mesél, s

mit az álom

elrepít, újra

látom fényeit:

csillagokból

szőtt palást

szivárványszín

látomás...

tündérlányok

kék haja

varázslatos

éjszaka...

holdsugárból

ezüst-lánc

könnyű léptű

fátyoltánc -

hajladozó

fűzfaág, halkan

zsongja

dallamát:

ringat - ringat

mint az ág:

kedvesem -

jó éjszakát!

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=26215&catid=main

2010. március 25., 17:11:34

Üzenet...

Mint folyó medrében a kövek,

olyanok vagyunk mi, emberek,

színünk: amit a természet adott,

egymástól nyerünk formát,

s alakot...

Csiszoljuk egymást mindig,

szüntelen, és változunk is, míg

a végtelen Idő egy percét vélünk

pergeti - és eltűnünk, ha ő

úgy rendeli...

Szétporladunk, miként

homokszemek, s a sziklából

hasadnak új kövek, mik

bukdácsolva törnek össze majd,

s megélnek ők is számtalan

vihart...

Az Idő árja mindent elsodor,

de néhány jel még látszik valahol:

a drágakő, a tiszta lenyomat -

évezredek után is

fönnmarad...

És bevilágít földet és eget az

örökségül hagyott üzenet, min

rajta van az Igazság pecsétje,

és úgy üzen, hogy azt

mindenki értse...

Emlékezni és élni is tanít, hogy

megőrizhesd tiszta álmaid, s

kijelöli előtted az utat, hogy

megtaláld hited

és célodat...

(2008. május)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Téli álom...

Húr nélküli lantot penget a

képzelet: a Tél-tündér

váratlan érkezett, halvány

kezével végigsimít a tájon

- zúzmara- álom -

apró, didergő jégcsapok

csengetnek kristály-dallamot,

és egyre halkuló dalát dúdolja

jég-virág: tavaszról mesél,

mielőtt aludni tér...

a víz színét szivárványszínű

jég borítja már, dermedt a

csend - csodára vár -

egy hópehely puhán arcomra

hull, azután még egy, s

hangtalanul, lábujjhegyen

közelít, oson a Tél: a tájra

köd borul, s egymásba olvadó

színek helyén most minden

szikrázó fehér...

(2009. december)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód nem működik.

Tetszik a vers?

Csöndet szitál az est...

sötétkék álmot fest az

égre, egy csöpp ezüst a

kékbe - álló-csillag -

gyermekkorom, azon a

fénylő, méz illatú Karácsonyon:

egy régi mesekönyv zizegő

lapjai óriás fenyő alatt, kövek

között bukdácsoló patak, és

hóban guggoló, aprócska

házikó- a régi kert -

gyermekkori barátok...

talán még most is ott álltok

a sövény mögött, nevetésetek

visszhangzik mohos falak

között, áttör a csenden, itt

muzsikál fülemben...

s a hosszú- hosszú tél, soha

nem lesz már olyan fehér a hó

a tó őrzi még korcsolyánk

jégbe karcolt nyomát...

a szilvafát derékba törte az

Idő, de áll a vén dió

-egyre nő- ágai felém

integetnek, mint jó ismerősök

körbevesznek az álmok:

fölöttem angyalszárnyakon

lebeg a múlt, egy kép, mely

örök, mely soha nem fakul...

(2009. december)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Magányos cédrus

Magányos cédrusok vagyunk

mi, emberek - cibálnak

bennünket vad szelek, orkán

zúg fülünkbe gyilkos dalt, de

mégis álljuk a vihart...

Ágaink meghajolnak, mint

kinyújtott kezek, néha meg

összeérnek, ilyenkor együtt

feszülünk a szélnek...

Hajlik a törzs, reccsennek az

ágak, eltörnek remények és

vágyak, villám cikáz az égen

feketén, sötétkéken

gomolyognak a felhők, néhány

vastag ág is eltört, majd

átvonul fölöttünk a vihar, s

a cédrus újra kihajt: élni akar...

(Csontváry képe nyomán...)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Egy éve volt...

... egy éve volt ...

akkor imádkoztam először érted

csak néztem apró, libbenő

lángját a gyertyafénynek

és elképzeltelek...

átéltem szenvedésedet

szerettelek volna megváltani

téged - elmondani, hogy az Élet, a

Boldogság szívedben rejlik

csakis tied - hát őrizd

jól egyetlen kincsedet.

......

ma ott jártam gondolatban,

ahol véget értek az Álmok, s

letettem a sínekre emlékül

... egy szál virágot ...

Lerajzollak...

Szeretném lerajzolni az

ajkad vonalát, és fölfedeznék

benne sok apró, piciny csodát

végigsimítanám kezemmel

felhős homlokod, és letörölnék

róla minden bánatot, s itt ezt

a csöpp ráncot szemöldököd

alatt, arcodnak kedves ívét, és

büszke válladat - halvány

ecsetvonással rajzolnám meg

szemed, láthatatlan színekkel

festenék könnyeket, mik

gyöngyház-fényben égnek,

alig látszanak, és rólad mégis

mindent - mindent elmondanak.

(2009. nyara)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Játék a nevekkel...

Legszebb név a Dalma,

róla szól a dal ma,

andalító, mély zene,

dús virágok kelleme,

hangok birodalma:

Dalma... Dalma... Dalma...

Árvácskának szirma,

bársony-kék a Lilla,

sűrű tinta, mély-lila,

erdőn érő áfonya,

fecske farka - villa:

Lilla... Lilla... Lilla...

Csilingel a Csenge,

mintha csengő lenne,

játszi csermely, kis patak,

csillagfényes ég alatt,

halkan szól a csendbe:

Csenge... Csenge... Csenge...

Illatos a Jázmin,

fénylik benne száz szín,

szirma mégis hófehér,

hűs, akár az esti szél

Kelet éjszakáin:

Jázmin... Jázmin... Jázmin...

Lassan lengő hinta,

benne ül a Linda,

égen úszó fellegek,

fűben játszó gyermekek,

hinta meg palinta:

Linda... Linda... Linda...

(2008.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Ősz

Csillogó, arany-ősz

- nyírfáknak ékszere -

mint lányhaj, omlik alá a fűz,

és megannyi rege szálldos,

susog a lomb alatt,

míg jő az alkonyat,

narancsvörös a vérjuhar,

megannyi hangulat...

A tűztövis bogyói közt

fázósan bukdácsol a szél,

és dalra kél a vén dió,

zörög a sok levél...

Aludj, aludj csak néma kert,

én őrzöm álmodat,

míg hólepel borítja el

a csupasz ágakat

- álmodd, álmodd

a szép tavaszt,

most alszik a vetés,

hintázó hópelyhek alatt

az újabb ébredést.

(2008. október)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

A Pillanat...

Most ne szólj, csak feküdjünk

így, mozdulatlanul a fűben, a

szavakon túl is van világ -

érzed a rétek illatát? fejünk

fölött a fák lebegő, üde zöld

sátra nyit ablakot az égre,

most csak kezed simuljon az

enyémbe, hallgasd lüktető

dallamát - ne szólj...

a hang megtöri a varázst, a

szívek templomában most

halk suttogássá csendesül a

lélek - én a ki nem mondott

szavakból is értek, aludj csak,

vigyázok reád...

(Egy régebbi versem...)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Ha szeretsz...

Ha szeretsz, ölelj magadhoz,

és vigyél - ne langyos szellő,

forgószél legyél - ne töprengj,

ne habozz, az élettel ne alkudozz,

s akár sötétségbe a fény, úgy hullj belém...

két szikra csapjon össze, mint a

kard - hozz esőt, zivatart, s

lángot, mely égig ér - ha szeretsz

halálom legyél...

hadd szülessek újjá veled,

szerelmed - tüzes bélyeged - égesd belém,

legyünk mi árnyék és a fény:

a világosság két fele,

egymást kioltó végzete,

új vágy és új remény -

ha szeretsz...

(2009. augusztus)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Lerajzolnak..

... láng-szín ruha ...

táncoló lábak, hatalmas szemek

az alak Ég és Föld között lebeg

mosolygó száj, gesztenyebarna

tincsek - álmodozó tekintet -

szárnyhoz hasonlító, széttárt kezek

- mennyire ismer engem ez a gyerek! -

saját magát is rárajzolta a képre:

várakozóan néz rám, mintha kérne

odalenn áll, felém nyújtózik

a karja - talán ő majd visszarángat

a talajra - önmagamat csillogó

szemében látom - a rajz címe:

"Ki a legjobb barátom?"

Lerajzollak...

... szeretném lerajzolni az ajkad vonalát ...

és fölfedezni benne sok

apró, piciny csodát...

végigsimítanám kezemmel

felhős homlokod, és

letörölnék róla minden bánatot

s itt, ezt a csöpp ráncot

szemöldököd alatt - arcodnak

kedves ívét, és büszke válladat

halvány ecsetvonással

rajzolnám meg szemed

láthatatlan színekkel

festenék könnyeket, melyek

gyöngyház-fényben égnek

alig látszanak, és

rólad mégis mindent - minden

elmondanak...

Tévedni állati dolog...

Variációk egy témára

Hal-ál

Tengerfenéken úsznak a halak -

egy kis, kíváncsi hal most lemarad

meglát a mélyben egy korhadt

faágat, s egy gyökeret, mi épp jó

lenne háznak...

közelebb úszik hát, s amint

elérte, megmozdul a faág, s csapkodni

kezd a vége: most látja, hogy

egy polipnak a karja, s e fölfedezés

szörnyen felkavarja...

már menekülne, ámde itt a Végzet -

vele a polip egy csapásra

végzett - rögtön az első vizsgán

megbukott, merthogy tévedni:

állati doldog...

Bolha-filozófia

"Az élet csupán jószerencse dolga!" -

bölcselkedett barátunk: a bolha

ezt követően ugrott egy nagyot, s a

kutya éppen akkor ásított:

észre sem vette, lenyelte a bolhát

még azt se tudta mondani, hogy:

"Viszlát!"

Csiga-sors

A közepén egy kocsiútnak tizenegy csiga

araszolgat - mind azt hiszi, a túloldalra ér, s

eléri célját, de jön a szekér -

tizenegyből tíz csiga kiterül, és átjutni

csak egynek sikerül...

miért indultak el, már egyremegy, de

mind azt hitte, ő lesz az az egy...

Közmondás

"Tanulj tinó, és ökör lesz belőled!"

nem döfnek majd le, mint szegény bikát

cserébe vedd a nyakadba a jármot, és

szorgalmasan húzzad az igát...